Kovács Dezső (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1980 (Budapest, 1981)
A plenáris ülés előadásai - Futala Tibor: A könyvtár- és szakirodalmi tájékoztatásügy fejlődése a III. országos könyvtárügyi konferencia óta
A közművelődési könyvtárak száma 10 578, ebből 5039-et a különböző szintű tanácsok, 5538-at a szakszervezetek, egyet az állam tart fönn. Jelentős közművelődési hálózat épült ki a fegyveres erők hatáskörében. Az iskolai könyvtárak száma 4471, ebből 3691 általános iskolában, 529 középiskolában, 251 szakmunkásképző iskolában található. A szakkönyvtári alrendszer statisztikailag nyilvántartott intézményeinek száma 1822. Ezen felül több ezer ipari és mezőgazdasági közép-és kisüzem, vafamint intézmény tart fenn kisebb-nagyobb könyvtárnak nem minősíthető könyvgyűjteményeket. A fenti adatok összesítéséből látható, hogy hazánkban formálisan 17 ezer könyvtár képezi az ellátás intézményi bázisát. Azért formálisan, mert a 17 ezer intézményben öszszesen mintegy 7000 főfoglalkozású alkalmzott dolgozik, s ha ehhez hozzávesszük, hogy az országos és más központi szerepű könyvtárakban népes könyvtáros gárda van, akkor kiderül, hogy csak mintegy 1500 könyvtárban van meg — személyzeti szempontból — az intézményi működés biztosítéka: a főhivatású könyvtáros szakember. A könyvtárakban együttesen — valamennyi dokumentumtípust figyelembe véve — 78 millió a dokumentumok száma a közművelődési, 16 millió a különféle iskolai, 24 millió az országos és más könyvtárakban. A könyvtárak gyarapítására fordított összeg országosan elérte a 291 millió forintot, az utóbbi években globálisan emelkedő tendenciát mutat. Az állandó könyvtárhasználók száma valamennyi könyvtártípusban együttesen 3,32 millió fő. Ebből a közművelődési könyvtárakat használja 2,26 millió, az iskolai könyvtárakat 877 ezer, a szakkönyvtárakat 175 ezer rendszeres látogató. A látogatási alkalmak száma az 1978. évben 30 millióra tehető, vagyis minden könyvtárhasználó átlag tíz alkalommal kereste fel a könyvtárakat. A könyvtárakból kölcsönzött és helyben használt dokumentumok száma 65 millió állományegység egy esztendő alatt, mégpedig annak betudásával, hogy e téren a könyvtárak korántsem tudnak megfelelni az igényeknek, aminek okát a működési feltételek hiányosságai mellett a szervezett könyvtárközi szolgáltatások, valamint a tájékoztatási apparátusok fogyatékosságaiban lelhetjük fel. E hatalmas vagyont és szolgáltatásrendszert kezelő főfoglalkozású könyvtárosok száma mintegy 7 ezerre tehető. A III. országos könyvtárügyi konferencia anyagai még csak 4500 könyvtárosról tudtak, igaz: ez még 1966. évi adat volt. A szolgálatvitel meghatározó személyi gerince mindenképpen, legalább 2000 fővel megerősödött, s ez nem lebecsülhető fejlődés. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a Konferenciát követően, amikora könyvtárosok bérezése más hasonló kategóriákhoz képest bizony elmaradott volt, igen gyorsan következett be egy elmaradást enyhítő bérkorrekció, 1977-ben pedig az elmaradást nagyjábólegészéből kiegyenlítő bérrendezésre is sor került, jelenleg általában nincs okunk panaszkodni, legalábbis nem túl hangosan. Ám az új jogszabály szerinti bérrendezés nem volt teljesen üröm nélküli. Az egyik üröm objektív: az adott helyzetben nem minden könyvtáros bérezése folyik a KM—PM rendelet alapján. Arról, hogy e rendelet hatálya alá nem eső könyvtárosok bérezésénél bekövetkeztek-e azok a korrekciók, amelyeket a szóban forgó jogszabály sugall, hogy tudni19
