Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Dr. Zsidai József: A könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés kérdései, a műszaki és természettudományos könyvtárak ezirányú feladatai

tott kötetkatalógust is készítettek azok számára, akiknél a gépi felszereltség nem megfelelő, vagy teljesen hiányzik. A számítógépi központ a nyomtatott katalógusnak is és minden további műveletnek is alapja. Az együttműködés eszméje nálunk is terjedőben van. Szép hazai eredményeket is magunkénak mondhatunk. Tudjuk, hogy az eredményes együttműködés kibontakoztatásának és tartósságának általános törvényszerűségei vannak, melyek közül néhányat felemlítek: 1. Az érdekek egybeesése. Egyetemek, kutatóintézetek, vállalatok szakmai csoportosulás alapján, kutatási, gyártási közös célok alapján érdekeltek lehetnek az együttműködésben, különösen új feladatok megoldását illetően. Az ipar ez irányú törekedéseivel ma már mind sűrűbben találkozunk. 2. A kooperáció részvevőinek száma ne legyen magas. Tíznél több intézmény között jó együttműködést nehéz létrehozni, mert az érdekek különbözősége mind erőteljesebben jelentkezik. 3. A kooperáció sokrétű legyen, vagyis ne csak egy feladat kapcsolja össze a közösséget, mert az vékony szál a tartós együttműködéshez. 4. A közreműködők egyenrangúak. Nem lehet szó hegemóniáról senki részéről sem, bármilyen jelzőket használ is egyik, másik intézmény címe-rangja. Az integráció azért közösség, azért társulás és jövőt építő vállalkozás, mert az egyenlőség nagyszerű eszméje is az egyik szervező elem. 5. Az együttműködők képviselői, meghatalmazottjai döntési joggal legyenek felruházva. A közösség csak úgy tud rugalmasan, gyorsan dönteni, határozni a szükségletek szerint, ha feletteseik döntési joggal ruházták fel az intézmények képviselőit. 6. Az együttműködés döntő feltétele a tagintézmények és más hasonló társulások megbízható szolgáltatóképessége. Ennél a pontnál egy lényeges elemet emelek ki: — csak abban az esetben hajlandó valamelyik fél saját működési területének szűkítésére, ha azt, amire szüksége van máshonnét gyorsan, szakszerűen, megbízhatóan, vagyis összességében az eddigieknél magasabb színvonalon tudja megszerezni. 7. A szubjektív tényezők befolyása. Igen szomorú realitás, hogy az objektív alapokon nyugvó együttműködési szükséglet, szinte kényszerű realitás, de előbbrevitele szubjektív tényezőkön akad fenn. Azt akarom ezzel mondani, hogy emberi gyengéinket igen komolyan számításba kell venni. 8. Az integráció mozgósítja a tartalékokat. Példátlan tartalékokat tárunk fel a párhuzamos munkaféleségek megszüntetésével, pl. a könyvfeldolgozást illetően. 9. Az okos együttműködés minőségi munkára serkent. A munkamegosztás koncentrációval jár, a koncentráció a minőség emelésének feltáratlan, kiaknázatlan forrása. 10. Az integráció és a fenntartó konfliktusa. Hazai tapasztalatok és külföldi példák egyaránt vannak arra, hogy a fenntartó nem mindig és nem feltétlenül támogatja a könyvtár kooperációs törekvéseit. A fenntartó attól tart, hogy a szolgáltatások „kifelé" áramlásának erősödése az ő kárára megy végbe. Ebben a kérdésben nincs más választásunk, mint saját fenntartónkat új, nagyszerű szolgáltatásokkal fegyverezzük le. A komputerizáció és a kooperáció fémjelezte megújuló információs és könyvtári szervezetet a következőképpen lehetne felvázolni. Szakosított információs, illetve könyv29