Billédi Ferencné (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1979 (Budapest, 1980)

A XI. Vándorgyűlés plenáris ülésén (1979. augusztus 9. Veszprém) elhangzott előadások - Villangó István: A könyvtárügy időszerű feladatai, különös tekintettel a könyvtárközi munkamegosztás és együttműködés fejlesztésére

aránt elismeri fontosságát. Ezért döntött úgy a Kulturális Minisztérium, hogy a Közművelődési Alapból történő kérések sorában előnyben részesíti azokat az igényeket, amelyek ilyen könyvtári ellátó rendszerek kialakítását célozzák. A közzétett felhívásra korántsem reagált minden olyan megye vagy város, amelynél pedig megalapozott igény és szükség merülhetne fel, s a beérkezett igénylések színvonala sem egyenletes. Őszintébben és pontosabban fogalmazva: csak néhány megye vette a fáradságot, hogy elkészítse a könyvtári ellátási rendszer megyei koncepcióját, ütemtervét. Különösen sajnálatos, hogy a beérkezett tervezetek többsége szakmailag nem elég átgondolt, elnagyolt. A városkörnyéki települések és a városi külterületek könyvtári ellátásának javítására is rendkívül kevés javaslat és igény érkezett. A másik feltélenül megemlítendő együttműködési forma, amely tulajdonképpen túl is megy e fogalom határain, a könyvtári integráció. Félreértések elkerülése végett most nem a könyvtárak és más művelődési intézmények integrálásának sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett kérdésével kívánok foglalkozni, csupán a könyvtáraknak könyvtárakkal történő integrálásával, még pontosabban ezek közül is csak néhány, bizonyos eredményekkel már rendelkező formával. Az általános iskolai könyvtárak és a közművelődési könyvtárak közötti együttműködés, ha némileg kivételes és elszigetelt jelenségként is, számottevő múltra tekinthet viszsza, s meghatározandó feltételek esetén — elsősorban kistelepüléseken és nagyobb városok külső kerületeiben vagy külterületein — reményteljesnek ígérkezik a könyvtárak teljes integrációja is. Legalapvetőbb indokként a gazdaságosság mellett alighanem azt kell kiemelnünk, hogy az iskolai könyvtár használói, s a közművelődési könyvtár tanuló-olvasói gyakorlatilag teljesen egybeesnek, a kiszolgálandó olvasóréteg lényegében azonos. Túlzás volna azt állítani, hogy az ilyen típusú integráció minden részletkérdése, teljes koncepciója már kidolgozott, de alapelvei ma már eléggé világosak. A szakszervezeti és a tanácsi közművelődési könyvtárak együttműködése szintén nagy hagyományokkal rendelkezik. Jócskán van példa arra, hogy egy-egy ipari, sőt „együzemes jellegű" település teljes könyvtári ellátását szakszervezeti könyvtár biztosítja. Ezek a megoldások természetesen feltételezik a fenntartók együttműködését, s ez sem tekinthető mindenütt tökéletesnek. A szakszervezeti közművelődési könyvtárak és a helyi szakkönyvtárak közötti együttműködés, s ezen belül az integráció sem új keletű kezdeményezés. Néhány ágazatban (úgy is mondhatnánk, hogy néhány hálózatban) egyértelműen eredményes, hatékony könyvtáregyesítések történtek már, s remélhető, hogy egyre több munkahelyen kerül majd sor közművelődési és szakkönyvtári funkciókat egyaránt ellátó könyvtárak létesítésére. Mint minden integrációnál, itt sem arról van szó, hogy mindig és mindenhol célszerűnek, vagy akár lehetségesnek tartjuk a szakkönyvtárak és a szakszervezeti könyvtárak összevonását. Minden könyvtári integrációt igen alapos előzetes elemzésnek, tervezésnek, „gondolkodásnak" kell megelőznie, s végrehajtását csak akkor és ott szabad szorgalmazni, ahol ennek feltételei adottak, ahol ezzel a könyvtári munka, végső soron az olvasók könyvtári ellátásának színvonala emelkedik, mégpedig jelentősebb többletkiadások nélkül. 22