Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)
A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Tóth Lajos: A kötelespéldányok új elosztási rendje
A KÖTELESPÉLDÁNYOK ÚJ ELOSZTÁSI RENDJE Dr. Tóth Lajos, az OSZK osztályvezetője E vándorgyűlés szakmabeli résztvevői előtt szükségtelennek érzem részletezni azt, hogy a sajtótermékekből történő tudományos célú kötelespéldány szolgáltatásnak mekkora jelentősége van a hazai kiadványok hozzáférhetősége szempontjából. Mindnyájan tudjuk, hogy a kulturálisan fejlett vagy fejlettebb országokban a kötelespéldány szolgáltatásra épül a nemzeti bibliográfiai tevékenység éppen úgy, mint az egyes országok kiadványtermésének statisztikai számbavétele, továbbá, hogy a nemzeti vagy az ilyen feladatot betöltő könyvtárak állományának a hazai kiadványokból viszonylagos teljességgel történő gyarapítása szinte elképzelhetetlen a jogilag szabályozott kötelespéldány szolgáltatás nélkül. Némileg büszkén állapíthatjuk meg, hogy a magyar kötelespéldány szolgáltatási és elosztási rendszer elöljárt abban, hogy— kisebb törésekkel — a nemzeti könyvtár állományának gyarapítása mellett az ország más jelentős tudományos könyvtárainak az állományát : is növelje, ami a hazai kiadványok közvetlen hozzáférhetőségét nagy mértékben elősegítette. E korreferátum keretei között nincs lehetőség az ez irányú fejlődés részletes történeti áttekintésére, de annyit mégis el kell mondanunk, hogy a kötelespéldányokból történő könyvtári részesedésnek a korábbinál jóval szélesebb körű kiterjesztése 1946-ban indult meg és 1960-ban jutott el oda, hogy a jogszabályok — főszabályként - 16 kötelespéldány beszolgáltatását írták elő, amelyekből ugyancsak a jogszabályokban biztosított jognál fogva 13 országos jelentőségű könyvtár részesült. Az 1960-as kötelespéldány-rendelkezések fenntartották annak a négy nagykönyvtár nak a kötelespéldányjogát, amelyek már a második világháborút megelőzően is kötelespéldányban részesültek (OSZK, MTA Központi Könyvtára, KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Országgyűlési Könyvtár), továbbá megerősítették azoknak a könyvtáraknak a jogát, amelyek 1946. január 1-től egyre növekvő számban kötelespéldányjogot kaptak (ELTE Központi Könyvtára, KLTE Központi Könyvtára, az országos tudományos könyvtári hálózati központok), illetve a részesülő könyvtárak számát némileg bővítették. Az 1960-as rendelkezések több mint 16 évig voltak változatlanul érvénybenjelentőségük a könyvtári állománygyarapítás, a kiadványok hozzáférhetősége szempontjából óriási volt. Ugyanakkor azonban az időközben eltelt tizenhat év alatt a magyar könyvtárügyben, a tudományos információk iránti társadalmi igényben és sok egyéb tényezőben bekövetkezett változások mindinkább sürgették e rendelkezéseknek az új körülményekhez, szükségletekhez történő igazítását. Az 1960-as kialakított kötelespéldány részesedési rendszer egyik fő hiányossága volt az, hogy a kötelespéldányokból részesülő könyvtárak közül csupán egy működött vidéken (KLTE Központi Könyvtára Debrecenben), aminek 55
