Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)

A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Vajda Erik: Az Országos Kutatásnyilvántartás

Az egyik cél az, hogy a kutatásirányításnak, a tudománypolitikai irányításnak ada­tokat szolgáltasson a Magyarországon folyó kutatások irányáról, tematikai „sűrűsödésé­ről", tematikai koncentrációjáról. Erre minden országban szükség van függetlenül attól, hogy a kutatómunkákat milyen mértékben és milyen részletességgel tervezik. Ha van ilyen terv, ami nálunk — ha nem is olyan részletekbe menően, mint egyes más szocialista országban — távlati tudományos kutatási terv és középtávú tudományos kutatási terv formájában létezik, akkor erre a rendszerre azért van szükség, hogy az irányítás ennek a tervnek a teljesítését mérni tudja, meg tudjon győződni arról, hogy a kutatások (legalábbis tematikusán) abba az irányba haladnak-e, amit ezek a tervek meghatároznak. Ha nincs ilyen terv — és mondottam, nálunk ez a terv nem megy részletekbe — akkor a kutatásirá­nyítás, a tudománypolitikai irányítás ezen keresztül kap tájékoztatást arról, hogy az or­szág kutatóhelyei ténylegesen mit kutatnak. Ez a tájékoztatás nem „egyedi", tehát nem azt közli, hogy adott témában egyedileg milyen kutatások folynak, hanem azt, hogy a kutatások elsősorban milyen témakörök körül összpontosulnak, hogy ezek között a téma­körök között milyen tipikus összefüggések állnak fenn. Enéfkül ugyanis a kutatások finan­szírozásáról, a kutatások további tervezéséről, sőt a kutatások népgazdasági hasznosításá­ról nem lehetne dönteni. A rendszer második, fontos célja az, hogy a lehetőség mértékéig kiküszöbölje a párhuzamos kutató-fejlesztő munkát. Nyilvánvaló, hogy amennyiben egy rendszer lénye­gében teljességgel regisztrálja a Magyarországon folyó kutató-fejlesztő munkákat és amennyiben egy újabb kutató és fejlesztő munka megindításának, vagy legalábbis finan­szírozásának az a feltétele, hogy előzetesen meggyőződjenek arról, hogy vajon ez a kuta­tás, vagy ehhez nagyon szorosan kapcsolódó kutatás nem folyik-e más helyen, akkor ez­által sok feleslegesen kiadott pénzt ős — ami még ennél is lényegesebb — feleslegesen igénybe vett kutatói kapacitást takaríthatunk meg. A harmadik cél ugyanaz, mint mindennemű szakmai információs vagy szakkönyv­tári tevékenység egyik hagyományos célja, nevezetesen az, hogy a kutatómunkát végző­ket tájékoztassa azokról a kutatásokról és azok eredményeiről, amely eredményekre a saját kutatásaikat építhetik, vagy amely eredményeket a saját kutatásaikban felhasznál­hatják akár alapkutatások esetében, akár az ő kutatásuk közvetlen határterületét képező kutatások esetében. Az e cél érdekében szolgáltatott információk — akár tényleges kuta­tási eredmények, akár módszerbeli analógiák, akár egyszerűen gondolatébresztő voltuk következtében — a leginkább alkotó jellegű, „heurisztikus" információszolgáltatást jelen­tik az OKNY esetében. Végül, és nem utolsósorban (akárcsak pl. az időszaki kiadványok regisztrációjánál, vagy akár a Magyar Nemzeti Bibliográfiánál) közvetett cél itt is a nemzetközi együttmű­ködésbe való bekapcsolódás, nevezetesen az, hogy a magyar kutatásokról adatokat tudr junk szolgáltatni nemzetközi rendszerekbe és ezen a réven hozzájussunk a szocialista országokban vagy éppenséggel világméretekben folyó K+F munkák adataihoz. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy a K+F munkák regisztrációja — bár már mondtam, itt nem kutatási jelentések nyilvántartásáról van szó — közvetve a kutatási jelentések nyilvántartását is jelenti, hiszen a kutatás általában kutatási jelen­téssel fejeződik be, és a nyilvántartó rendszer működése biztosítja — korántsem aka­39

Next

/
Thumbnails
Contents