Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1978 (Budapest, 1979)
A X. Vándorgyűlésen, Sopronban elhangzott előadások - Dr. Kondor Imréné: A hazai központi katalógusok időszerű kérdései
A HAZAI KÖZPONTI KATALÓGUSOK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI Dr. Kondor Imréné, az OSzK osztályvezetője Ha azt kérdezném önöktől, a központi katalógusok használóitól, hogy mit várnak a központi katalógusoktól, azt hiszem azt válaszolnák, hogy hiteles és hatékony szolgáltatásokat. Ha viszont önök, mint adatszolgáltatók, dokumentumszolgáltatók és felhasználók kérdeznék meg, hogy mi mit várunk önöktől, azt a választ kapnák, hogy hiteles bejelentéseket, hiteles kéréseket és hatékony dokumentumszolgáltatást. A jelzők azonossága arra indít, hogy a hitelesség és hatékonyság megvalósulásának lehetőségeit és feltételeit tekintsem a központi katalógusok „időszerű kérdései"-nek. A magyarországi központi katalógus Európa egyik legrégebbi központi katalógusa, több mint 50 éves múltra tekinthet vissza. A háború elől vidékre menekített katalógus néhány éves megszakítással 1924 óta működik, 1952-től az Országos Széchényi Könyvtár keretében. A katalógus 1945-ig 20 nagy könyvtár gyarapodását tartotta nyilván, a felszabadulás után az 50-es évek könyvtárpolitikájának megfelelően erőfeszítéseket tettek az összes magyarországi könyvtár gyarapodásának regisztrálására. Jelenleg az 1976-os könyvtári törvény szellemének megfelelően igyekszünk tudatosan meghatározni azoknak a könyvtáraknak és könyvtártípusoknak a körét, melyek gyűjteménye, gyűjtőköre, feltárási és szolgáltatási színvonala alkalmas és érdemes a központi katalógusokban való nyilvántartásra és a nyilvántartásokra épülő szolgáltatásokra. A könyvek és időszaki kiadványok kötelező bejelentését előíró rendelet a közeljövőben fog megjelenni. Az időszaki kiadványok visszamenőleges és kurrens bejelentését 1960-tól rendelet írja elő, a könyvek bejelentése 1924 óta mind a mai napig önkéntes. Az 1960-as rendelet megjelenésével egyidejűleg kezdték meg az időszaki kiadványok — abban az időben még csak a folyóiratok — külön nyilvántartását. Szervezetileg azonban csak 1970-ben került sor a két kiadványtípusnak két osztály keretében — a Könyvek Központi Katalógusában (KKK) és a Külföldi Időszaki Kiadványok Központi Katalógusában (KIKK) - való nyilvántartására. A KKK-hoz évente 150-200 könyvtár 200.000 cédulán jelenti az 1952-ig megjelent magyar, és időhatár nélkül a külföldi új gyarapodását. A beküldött 200.000 katalóguscédulának mintegy a fele melléklap céljait szolgáló másolat. A valódi gyarapodásról tájékoztató fennmaradó 100.000 cédula egyharmada 1800 előtt megjelent régi és ritka könyvekre, 1952 előtt megjelent magyar könyvekre, könyvként jelentett időszaki kiadványokra és a KKK-ban nem gyűjtött típusú kiadványokra vonatkozik. Durván számítva tehát a 200.000 bejelentett cédulából 70.000 vonatkozik az utolsó 10 évben megjelent külföldi könyvekre. Átlagosan egy könyvet három könyvtár jelent, vagyis a 150—200 32
