Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak
leszoktatja a hallgatókat az önálló munkáról, nem fejlődnek ki azok a készségek és jártasságok, amelyek nélkül intellektuális tevékenység nem is végezhető. A jegyzetek tulajdonképpen a túlsegítést valósítják meg. Természetesen nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni az egyetemi jegyzeteket, s ez nem is lenne helyes. De a tananyag alkotó elsajátítása érdekében fokozatosan nagyobb mértékben kell az egyetemi oktatásban a szakirodalom használatát megkívánni. Ehhez azonban az egyetemi könytáraknak változtatniuk kell a gyarapításpolitikájukon. Ehhez kapcsolódik az idegen nyelvű szakirodalom beszerzése és használata. Felméréseink folyamatosan bizonyítják, hogy az idegen nyelvű szakirodalom használata nem kielégítő. Különösen feltűnő, hogy a mai egyetemi és főiskolai hallgatók nem használják kellő mértékben az orosz nyelvű szakirodalmat, holott az általános és középiskolában is tanulták az orosz nyelvet. Úgy véljük javítani kell az idegen nyelvoktatás hatékonyságán, különben az új értelmiség nem fogja tudni hazai viszonyainkra adaptálni a külföldi tudományos eredményeket, a termelési és kulturális tapasztalatokat. Ragadjunk ki még egyet a sok feladat közül. A közművelődési párthatározat irányította rá a figyelmet az értelmiség nagyobb részvételére az ismeretterjesztésben. Ennek megvalósítása érdekében különösen a műszaki, orvos- és az agrárértelmiségnek már egyetemi tanulmányaik időszakában meg kell ismerkedniük az ismeretterjesztő munkával. Könnyű belátni, hogy az egyetemi könyvtáraknak ehhez jelentősen hozzá kell járulniuk mind állományuk, mind rendezvényeik révén. A felsőoktatási könyvtárak új koncepciója külföldön a „Library College", amikor is a könyvtár lett az egyetem legfontosabb intézménye. 13 A tengeren túli angolszász országok (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) egyetemi könyvtárai ezt a mintát követik. Sorolhatnánk még a könyvtárak konkrét feladatait. Sokan fel is vethetik, hogy szépek a célkitűzések, de ezek megvalósításához nincsenek meg a feltételek. Nemrégen a Köznevelésben olvashattuk 14 , hogy egy vidéki gimnázium igazgatója úgy kapta vissza a jóváhagyott költségvetési tervezetét, hogy a városi tanács illetékesei a könyvtár gyarapítására szánt teljes összeget kihúzták belőle. Ismeretesek az egyetemek és főiskolák könyvtáraiban is az állománygyarapítás gondjai. Olyan nagy mértékű ugyanis a forrásanyagok drágulása, hogy ezzel az állami költségvetés nemigen tud lépést tartani. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jövő generáció korszerű oktatásához és szocialista neveléséhez nélkülözhetetlen a jól felszerelt és jól működő könyvtárak tevékenysége. Éppen ezért kell itt is szólnunk az új lakótelepek könyvtári ellátatlanságáról. Több tízezren laknak modern lakásokban s a körzetükben sehol sincs könyvtár. Tudunk arról, hogy fognak építeni a nagy lakótelepeken művelődést szolgáló létesítményeket s így könyvtárakat is. Azt kell mondjuk, hogy a megvalósulás túlságosan késő. A gyermekkönyvtárak semmiképpen nem nélkülözhetők még 6-8 évig az új lakótelepeken. Gyermekkönyvtári részlegeket - akár ideiglenes formában is - létre kellene hozni mielőbb. Ezt igényli az oktatás érdeke. Vázlatosan megfogalmazhatjuk az elmondottak alapján, milyen is legyen a könyvtár. A nyilvános könyvtárnak biztosítania kell: a szakirodalmat a különböző szintű képzéshez (akár iskolarendszerű, akár tanfolyam jellegű a képzés) és a továbbképzéshez; a könyvtárnak az új felfogásban részt is kell vennie az oktatásban; tájékoztatást kell nyújtania (statisztikai adatokat, elemzéseket, szemléket stb.) ahhoz, hogy az állampolgárok gyakorolhassák véleménynyilvánítási jogaikat; korszerű szakmai irodalmat, tájékoztatást és dokumentációt kell adni a könyvtár olvasóinak 40
