Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Dr. Héberger Károly: Az oktatás és a könyvtárak
„A könyvek és a könyvtárak használatára vonatkozó mai gyakorlati pedagógiai módszerek elméleti háttere alig különbözik a századforduló elméletétől és gyakorlatától." E súlyos megállapításokat a vizsgált iskoláktól nyert írásos véleményekre alapozták, amelyek közül az egyik iskola azt írta a népi ellenőröknek: ,,A tantárgyak oktatásában nehezen kaphat helyet a könyvtár, az annak használatára való utalás a tanórákon, mert se a tantervek, se a tanmenetek nem tartalmaznak ezzel kapcsolatban feladatokat, s a szakfelügyelet sem lép fel ilyen igénnyel." S ezt a kérdést azért említem, mert mint köztudott, az oktatás különböző szintjein tantervkészítés folyik, s értesülésem szerint a következő tanévben új tantervek szerint kezdődik az oktatás. S bár az előbb említett vizsgálat a múltra vonatkozott, túlságosan nagy változást a most készülő tantervekben sem észlelhetünk. A tantervkészítés ugyan a végső stádiumban van, mégsem lezárt, ezért helyénvaló a kérdés felvetése. Ha tehát a könyvtár fokozott szerepére, tevékenységének kibővítésére és korszerűsítésére nagyobb figyelmet szentelünk az új tantervekben, akkor társadalmunk igényeinek jobban megfelelő lesz az oktató-nevelő munka és szakszerűbb a képzés, s végre csökkenhet a tanulók túlterhelése. A könyv és a könyvtár célirányos, eszközjellegű használata azonban csak akkor valósítható meg, ha a könyvtár állománya tartalmazza mindazt, ami a tanulók és hallgatók munkáját elősegíti az oktatási célkitűzések megvalósítása érdekében. De itt a könyv és könyvtár fogalmának használatát már tágabban kell értelmeznünk. Korunkban ugyanis az információk nem korlátozódnak csupán könyvekre és folyóiratokra, hiszen az oktatásban egyre jelentősebb szerepet kapnak az oktatási célú egyéb információhordozók, úgymint a rádió- és televízióműsorok hang- és filmszalagjai, oktatófilmek és hurokfilmek, hanglemezek, diaképek, a programozott oktatás írásos eszközei, tesztlapok, ábragyűjtemények, a vetítéshez használatos fóliatekercsek stb. Ily módon tehát az oktatást segítő könyvtár csak megszokott elnevezésében a könyvek tára, tulajdonképpen eszköztár kell legyen, ahol az előbbiekben felsorolt különböző információhordozók megtalálhatók és használhatók. Az iskolai könyvtárakban az eszköztár kialakítása különösen fontos, mivel a hagyományos oktatás hatékonyságát az audio-vizuális eszközök használatával 10— 45%-kaI lehet emelni, ami a képzettségbeli egyenetlenségek kiküszöbölését segítheti elő. Nemrégen olvashattuk a Valóságban 5 , hogy egy nyelvtanár hosszabb időtartamú továbbképzésen vett részt, ahol modern eszközöket igénybe vevő nyelvoktatási módszereket ismert meg. Mégis az volt a kollégák véleménye, hogy: „Mióta a világ világ, könyvből — szótárból tanítunk nyelvet, aki akar így is megtanulja, aki nem akar, annak sehogy se tudod a fejébe verni." S ha ilyen felfogással találkozunk - és sajnos találkozunk - akkor a könyvtárosoknak is küzdeniük kell a korszerű szemlélet elterjesztéséért azzal, amivel legtöbbet tehetnek: az ilyen jellegű külföldi tapasztalatoknak a beszerzésével és a jó értelemben vett propagandával. De fel kell figyelnünk olyan kezdeményezésekre is, mint az oktatócsomag elterjedése. A közelmúltban az Országos Oktatástechnikai Központ adta ki az oktatócsomaggal végzett újítások, oktatástechnológiai elképzelések tapasztalatait. 6 A két egymással összefüggő témának: az individualizált és az oktatócsomaggal segített egyéni, a csoportos és a frontális osztálymunka irodalmát tárták fel. Azt sem mondhatjuk, hogy az audio-vizuális eszközök könyvtári használatával kapcsolatos igények egészen frissek. Dániában például az 1904-ben megjelent könyvtári törvény kötelezi a könyvtárakat az audio-vizuális anyagok gyűjtésére. 7 37
