Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1977 (Budapest, 1978)
A IX. Vándorgyűlésen, Budapesten elhangzott előadások - Köpeczi Béla: A tudomány és a könyvtárak
járulhat a megismerés rá jellemző speciális eszközeivel ahhoz, hogy az ember formálódjon. A tudomány is eszköze az ideológiai, de - tovább megyek — az egész ember formálásának és ha ezt a tevékenységet megfelelően be tudjuk építeni egész közművelődésünkbe és azon belül természetesen a könyvtári munkába, akkor azt hiszem korszerűbbek leszünk. A MTA elnöksége külön közoktatási bizottságot hozott létre néhány évvel ezelőtt. Ez a közoktatási bizottság kidolgozta a 2000 év körüli korszerű általános műveltség koncepcióját. Ez a koncepció természetesen vitatható. De egy dolog nagyon világosan kiderül belőle: az, hogy a természet- és társadalomtudományok helye és szerepe megnő ebben a korszerű műveltségben és anélkül, hogy háttérbe akarnánk szorítani az esztétikai műveltség jelentőségét, amelynek sokoldalúsága közismert és amelynek pedagógiai célzatai azt hiszem rendkívül hatékonyan tudnak érvényesülni. Tehát anélkül, hogy ezt az esztétikai műveltséget háttérbe szorítnánk, a többi műveltségi szférára is nagyobb figyelmet kell fordítani. Ezzel kapcsolatban szeretnék arra emlékeztetni, hogy a MTA a közművelődési törvény kapcsán maga is kidolgozta a feladatait és ezeket a feladatokat a következőkben határozta meg: az Akadémia intézeteivel és az akadémikusokkal nagyobb mértékben vegyen részt a tudományos ismeretterjesztő tevékenységben. Ennek folytán megváltoztattuk a Magyar Tudomány c. folyóirat profilját, amelyet igyekeztünk népszerűbbé tenni, természetesen nem a legalacsonyabb műveltségi szinten állók számára. A különböző szakmai folyóiratokban, de kapcsolatot keresve más hetilapokkal és folyóiratokkal is arra törekszünk, hogy rendszeresen és a legkülönbözőbb tudományágakban ismertessük a kutatások új eredményeit és azokat a szemléleti problémákat, amelyek felmerülnek a tudománnyal kapcsolatban. Végül, de nem utolsó sorban a könyvekkel és az előadásokkal, tehát intézeti munkatársaink és az akadémikusok könyveivel és előadásaival kívánunk segíteni az ismeretterjesztésben. Egyetlen kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni és ez az új tudományos eredmények, az új szemlélet lassú terjedésének a kérdése. Az a tapasztalatunk, ha a legkülönbözőbb vitákat nézzük a nemzet kérdésétől az életmód kérdéséig, hogy az új kutatási eredmények rendkívül lassan mennek át a köztudatba. Ebben természetesen nem egyedül a könyvtárak tudnak segíteni. Nagyon nagy szerepe van itt a rádiónak, tv-nek és a sajtónak. De azt gondolom, hogy az arra való figyelés, hogy mi az új a tudományban, érdekes kiválogatási szempontokat adhat ä könyvtárak tevékenységének, és nagyon örülnék, ha a MTA előbb ismertetett határozata alapján aktívabb kapcsolat alakulhatna ki ebből a szempontból — tehát az új tudományos eredmények ismertetése, terjesztése szempontjából - azokkal a könyvtárakkal, amelyek erre a munkára alkalmasnak tartják magukat, ill. az egész könyvtári hálózattal. Engedjék meg, hogy végül azt mondjam, hogy a könyvtárak tevékenysége a tudományos ismeretterjesztésben — más tömegkommunikációs eszközökkel együtt — rendkívül jelentős különösen azért, mert módot nyújt arra, hogy az egyedi olvasóval, az egyeddel magával lehessen foglalkozni és ne globális ismeretterjesztés folyjék csak. A tapasztalataim alapján állíthatom azt, hogy erre az egyedi ismeretterjesztésre szükség van amellett, hogy természetesen az általános ismeretterjesztést végezzük. Megköszönve szíves figyelmüket, azt szeretném ajánlani, hogy mind a tudományos kutatásban, mind pedig a tudományos eredmények népszerűsítésében működjünk együtt. 30