Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Pelejtei Tibor: A könyvtárak közönségkapcsolatai

anyagi alapok felhasználását. A könyvtárra vonatkozó rész a megye befolyásos vezetőivel folytatott megbeszélések, levelezések és ajánlások eredménye. Jó példával szolgál az olvasómozgalom és az olvasó munkásért pályázat néhány olyan módszere is, amely már figyelembe vette a közönségkapcsolatok alapelveit. Már többször is elmondtuk, hogy az olvasómozgalmi munkák tapasztalatai szerint ott a legjobbak az eredmények, ahol sokoldalú és gyümölcsöző kapcsolatok alakultak ki. A könyvtári környezet elsőrendűen kedvező terep a közösségi és aktív jellegű művelődés kibontakoztatására - állapította meg Papp István „És a könyvtár?" című cikkében (Társadalmi Szemle. 1974. 7. sz.). A közművelődési tevékenység ugyanis akkor válik mindinkább hatékonyabbá, magasabb szintűvé, ha azt az öntevékenység és az aktivitás irányába fejlesztjük tovább. Az önkéntes és az önálló művelődés különböző mozgalmait ilyen aktív és önkifejtő programokban kell megszerveznünk. Az Olvasó Népért mozgalom kitűnő lehetőségeket kínál a kapcsolatszervezési munkához. Jellemző új sajátossága ugyanis, hogy feltételezi az olvasókkal való egyéni vagy csoportos beszélgetéseket, az olvasmányélmény feldolgozásának közösségi formáit. Tehát alapjában a közönségkapcsolat olvasásszociológiai módszereire támaszkodik. 1975-ben, a jubileumi olvasási program végrehajtása során már kísérleteztünk ezekkel az új módszerekkel, és tegyük hozzá, hogy sikeresen! Könyvtárosaink kitűnő felkészültségről és jó munkáról tettek tanúbizonyságot. Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ részletesen kidolgozott foglalkozási módszereit, könyvajánlási javaslatait egyéni ötletekkel tették színessé és változatossá. Helyi olvasómozgalmakat, pályázatokat hirdettek, s bekapcsolták a mozgalomba a megyei, üzemi sajtókat és rádiókat is. A munkák során közvetlen kapcsolatokat teremtettek a helyi népfrontbizottságokkal, a tömegszervezetekkel, az üzemek, vállalatok vezetőivel. A legfontosabb eredményük pedig az, hogy sikerült a szocialista brigádokat tömegméretekben bevonni az olvasási program különféle rendezvényeibe, foglalkozásaiba. Ezeken a helyeken érdemi kapcsolatokat építettek ki a munkásokkal, a fiatalokkal, akiknek — a különböző könyvtári programok során - megkönnyítették, hogy mihamarabb értő könyvtári olvasókká váljanak. Sajnos az olvasómozgalmak utcájának árnyékos oldala is van. „Adtál uram esőt, de sarat is" - mondta valamelyik klasszikus magyar írónk. Több helyről jelezték például, hogy sokan csak formálisan teljesítik a kulturális vállalásokat. A könyvtárral csak a brigádvezetők tartják a kapcsolatot, a könyvtárosok nem ismerik a brigádtagok olvasási igényeit és kulturális felkészültségüket. Szerintem a tájékozatlanság vagy még inkább az olvasás mennyiségi mutatóinak erőszakolt növelése idézi elő a formalitásokat. Előttem már sokan megállapították, hogy a szocialista brigádmozgalom hatalmas erőt jelent társadalmi és gazdasági feladataink megoldásában. Éppen a könyvtárosok előtt nem kell bizonygatnom, hogy a mozgalomban milyen erőforrást képvisel a műveltség, az olvasottság. És higgyék el, a brigádtagok is egyre inkább érzik felelősségüket, osztoznak az üzem, a vállalat — és tőlünk függően — a könyvtár gondjaiban. Kazincbarcika Városi Könyvtárának brigádszerződési szövege már ilyen közvetlen kapcsolatteremtési alkalmakat is említ: 41