Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1976 (Budapest, 1977)

A VIII. Vándorgyűlésen, Nyíregyházán elhangzott előadások - Papp István: Lelkiismeretvizsgálat kapcsolatszervezés ürügyén

könyvtárakra lehet érvényes — külön kapcsolatszervező szakembert állítson be, vagy legalábbis bízzon meg e feladatkör ellátásával egy olyan könyvtárost, aki lelkialkata, érdeklődése, személyisége alapján szívesen végzi e munkát, s előbbutóbb a mesterségbeli fogásokat is megtanulja. Igen, megtanulja, Míg a kapcsolatszervezői alapállás és magatartás mindannyiunkra érvényes követelmény, addig néhányunknak meg kell tanulnia ezt a szakmát, méghozzá úgy, hogy a gazdasági élet talaján kifejlődött ismereteket, módszereket, eljárásokat képes legyen a könyvtár működéséhez, céljaihoz, eszközeihez és közegéhez igazítani és alkalmazni. Nem elég, ha ügyeskedve terminológiai párhuzamot vonunk, mondván: ami ott konkurrencia, az nálunk a kulturális intézmények kínálta választási lehetőség, ami ott termék, itt szolgáltatás, ami ott rentabilitás, itt hatékonyság, ami ott csomagolás, itt helyiség és berendezés, hanem valóban mindennapi gyakorlattá, rutinná, tetté kell váltanunk azt, amit megtanultunk. Ime, e területen kalandozva is beleütköztünk legégetőbb problémánkba, a személyi tényezőbe. Most csak a témánk szempontjából felmerülő igényt fogalmazhatom meg a képzéssel szemben. Annak idején, amikor még én jártam egyetemre, úgy tanultam, hogy a könyvtár társadalmi kapcsolatai erősítésére, népszerűségének növelésére rendezzünk kiállítást, szervezzünk előadást, tartsunk ankétot, sőt felolvasást, s ragasszunk ki néhány plakátot. Ma már bizonyosan mást is tartalmaz a tananyag, de attól félek, hogy a korszerű kapcsolatszervezés és marketing elvei és módszerei még nem foglalták el helyüket az új könyvtárosgeneráció tudatában. A könyvtári ellátás intenzív fejlődési szakasza pedig propagandamunkánktól is minőségi változást kíván meg. Ez az igény tükröződik abban a nagy érdeklődésben, ami az e tárgykörben rendezett továbbképző tanfolyamok iránt megnyilvánult. Ezért foglalkozik már régóta az országos könyvtári propagandabizottság a kapcsolatszervezés elvi és gyakorlati kérdéseivel. A megújulás szükségességét fogalmazza meg kérdés formájában Pelejtei Tibor cikkében: „De vajon korunkban, a »tömegkommunikáció korszakában« megfelelnek-e még a régi kapcsolatszervezési módszerek? Elégséges-e, ha a könyvtáros a régi, bár eddig jól bevált módon tájékoztatja az olvasókat, vagy ajánlja a könyveket? Általában elegendő-e, ha mai eszközökkel ugyan, de a régi, megszokott tartalommal hirdetnek, publikálnak, reklámoznak vagy tájékoztatnak?"

12 A válasz egyértelmű: nem. Tarthatatlan ugyanis az a kényelmes álláspont, hogy mi szükség van a cégtábla átfestésére, hiszen lényegében azt tesszük továbbra is, amit eddig tettünk. Nem, nem pusztán átfogalmazásra van szükség, hanem a megváltozott és változó körülményekhez való igazodásra, tartalmi és módszerbeli gazdagodásra, szemlélet- és sebességváltásra. Terminológiánkkal, de főként gyakorlatunkkal az új feltételekhez kell alkalmazkodnunk, mert — ha tetszik, ha nem — versenyben állunk. Hosszú távú feladat a társadalom könyvtárról formált véleményének módosítása; ezért vándorgyűlésünk jól teszi, ha nem kampányra riadóztatja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tagságát, hanem a könyvtárosi magatartás, hozzáállás megváltoztatására. A kapcsolatszervezés igazi célja nem a könyvtár presztízsének az emelése — ez csupán kellemes mellékhatása. Valódi célja a közönség kiszolgálása a közönség érdekei szerint. A könyvtárügynek a könyvtárosok ügyéből a használók, a társadalom ügyévé kell válnia. Ezért van szükségünk kapcsolatszervezésre. 21