Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Balázs János – Dr. Györe Pál: A könyvtárosi hivatásetika kérdései különös tekintettel a természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárakra

gyik saját intézményük szakkönyvtára. Talán nem lesz érdektelen röviden felsorolni ezeket a lényeg illusztrálásaképpen. Az első ilyen kör az a kulturális rendszer, amelyben a szakember él. Ez a tényező a maga térhez és időhöz kötött voltával befolyásolja érdeklődése körét. Ebből a körből nyilvánvalóan más információkat kér és kap a kutató Európában, Amerikában, a fejlődő országokban ma, mint pl. évszázadokkal ezelőtt, amikor a tudományok problémái is lényegesen mások voltak, mint napjainkban. A második fontos kör maga a politikai rendszer, amelyben a szakember él, beleértve annak tudománypolitikai, iparból' kai és mezőgazdaságpolitikai vonatkozásait is. A harmadik kör az a tágabb szakterület, amelyen a szakember dolgozik. Ennek is megvannak a maga közvetlen információs csatornái, amelyek árasztják az ismereteket. A negyedik információs kör az a (szűkebb) témakör, amelyei a szakember miivel, s ahol esetleg közvetlenül is rendelkezésére bocsátják az információk egy részét. Az ötödik kör a láthatatlan együttesek (invisible colleges), ez élenjáró tudósok esetében pl. a hasonló témákon dolgozók közötti közvetlen személyes és levelezésbeli kapcsolat; idetartozik saját kutatásaik eredményeinek egymással való közvetlen közlése. A hatodik az az intézmény, amelynek keretében a szakember működését írfejti (egyetem, kutatóintézet, vállalat); az nem kis mértékben meghatározza információs "mozgását" is fűzemi titok stb). A hetedik az a team, amelyben alkotó tevékenységét a szakember végzi. Bőséges információforrás, közvetlen személyes információátadás, kisérletek utján stb. A nyolcadik az a személyes információs rendszer, amelyet a szakember maga alakított ki, mind az általa esetleg összeállított tárgyi kéziratrendszerben (kartotékban stb.), mind pedig saját intellektusában. A kilencedik az a gazdasági-jogi rendszer, amely tevékenységét körülveszi (szerzői jog, szabadalmi jog, esetleg konkurrenciaérdekekből adódó egyéb megkötöttségek stb.). Végül, de nem utolsósorban a szervezett információs rendszerek, közöttük saját intézménye szakkönyvtára, dokumentációs részlege is. Szükséges tehát, hogy a könyvtáros az általa tájékoztatott olvasó egyéb információs csatornáit is ismerje, ezekről konzultáljon vele, hogy az esetleges tultájékoztatást, redundanciát stb. elkerülje. Jogszabályok ezt nem irják elő, azonban erkölcsi kötelessége a tájékoztatás legmegfelelőbb és leghatékonyabb módjának alkalmazása minden konkrét esetben. Természetesen a könyvtáron kivüli információs rendszerekre való figyelemfelhívás nem csökkenti a könyvtárak jelentőségét az információellátás terén, amire számos kutató és tudós nyújt személyes példát. A könyvtárakban a nem hagyományos jellegű dokumentumok megjelenése ezt a kapcsolatot még erősiti, és a modern technikai berendezések használata ezekben az intézményekben tovább fogja növelni. A természettudományi, műszaki és mezőgazdasági könyvtárak egy részét mindjobban érinti a modern technikai eszközök alkalmazása a munkában. Ezek nemcsak a munkák eszközeit és módszereit ujitják meg, hanem ujabb szervezeti egységek kialakítását, illetve a régiek módosítását teszik szükségessé. Ebben a vonatkozásban is igazat adhatunk tehát Ranganathánnak, a nagy indiai könyvtárosnak, aki közismert "törvényeinek" egyikében hangsúlyozza, hogy a könyvtár élő (növekvő) szervezet, amelynek nem szabad megmerevednie, hanem lépést kell tartania a változó igények 41 /