Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1975 (Budapest, 1976)

A VII. vándorgyűlésen, Egerben elhangzott előadások - Dr. Walleshausen Gyula: Könyvtároshivatás – könyvtárosetika

KÖNYVTAROSHIVATAS - KÖNYVTAROSETIKA Dr. Walleshausen Gyula A könyvtárosság szakma-e vagy hivatás? - mindenekelőtt erre a kérdésre kell választ keresnünk. A szakma - tanult mesterséget jelöl, és a társadalmi munkamegosztásban végzett tevékenység területének, jellegének megkülönböztetésére szolgál. A hivatás ennél több és más: hivatásról akkor beszélhetünk, ha valaki kedvét leli szakmai tevékenységében, aki szivvel csinálja, és nem cserélné el más, talán jövedelmezőbb foglalkozásért sem. A hivatást tehát főleg az érzelmi motiváltság, belső késztetés különbözteti meg a szakmától. S aki szereti munkáját, az érdeklődik iránta és figyelemmel kiséri annak fejlődését, újdonságait, hogy ismereteit magas és korszerű szinten tartsa. Keresi pályatársainak társaságát, hogy gondolatait kicserélje - átadj a, mások tapas ztalataiból okulj on.Aki hivatásérzettel d olgozik, ös ztönö sen a szakmájára jellemző etikus magatartást is tanusit. Hivatásként bármilyen fizikai; vagy szellemi foglalkozást lehet űzni. A köznapi szóhasználat azonban csupán bizonyos szakmákat emleget hivatásként, főleg azokat, amelyekhez fontos társadalmi érdekek fűződnek. A sorrendben a legfontosabb: 1. az élet védelme, szolgálata, e hivatások közül is az orvosoké; 2. a személyi szabadság, továbbá anyagi érdekek védelme, ilyen pl. az ügyvédi ténykedés; 3. végül a szellemi érdekek, a személyiség kiteljesedésének szolgálata, mint pl. a nevelés, oktatás, művészi tevékenység és e kategóriába kell sorolnunk az információszolgáltatást, a könyvtári munka egészét. E szakmák többnyire az ember közvetlen, személyes szolgálatában állnak, magasfoku szaktudást, képzettséget feltételeznek, továbbá gyakran áldozatvállalást, Önzetlenséget igényelnek, tehát nem véletlen, hogy a legmegbecsultebbekv.es hivatásként élnek a köztudatban. Az sem véletlen, hogy a létfontosságú érdekeiket szolgáló szakmák (pl. orvosok, ügyvédek) képviselői külön szervezetekbe (kamarákba) tömörülnek, s hogy -a szakképzettség mellett - e szervezetbe való felvétel a feltétele hivatásuk gyakorlásának; a kontárok ellen védelmet kapnak cimük használatára; hivatásuk specifikumaihoz igazodó irott etikai szabályzattal rendelkeznek, s ennek megsértőit felelősségre vonják. (Persze, a társadalom is megvonja a hivatás rangját attól az orvostól, aki nagyobb figyelmet szentel a bélelt boritoknak, mint betege panaszainak; a tanártól, aki pálcája suhogtatásával serkenti tanulásra, akarja szépre, jóra nevelni nebulóit.) 21