Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

Önálló közlemények - Haraszthy Gyula dr.: Könyvtárosképző tanfolyamok a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének rendezésében

sekre vagyunk utalva, hanem saját tapasztalatokra is támaszkodhatunk. A tanfolyam Jete" mellett legnagyobb nyereségnek a könyvtárak kooperációját értékelte. Voltaképpen ez az összefogás tartotta fenn a tanfolyamot s a jövőben a rendezésnek ehhez a módjához kell folyamodni — mondotta. Azonban árnyoldalak is jelentkeztek: a gyakorlatok a nagy létszám miatt túlzsúfoltak voltak, a hallgatók számát erősen - mintegy 15-20 főre — kell majd korlátozni. Előfeltételként ragaszkodni kell ahhoz is, hogy a jelölteket egyrészt maguk az érdekelt könyvtárak hozzák javaslatba, másrészt pedig rendelkezzenek már könyvtári gyakorlattal: a tanfolyam alatti foglalkozások önmagukban nem bizonyultak elegendőnek.

20 Az elméleti és a gyakorlati órák túlzsúfoltságát és fárasztó voltát úgy lehet majd mérsékelni, hogy az addig két hónap helyett négy-öt hónapra „húzzák szét" a tanfolyam időtartamát.

21 Végül a tapasztalatok alapján a tanterven és a tanmeneten is szükséges kisebb változtatásokat eszközölni. Ezeket figyelembe véve indult meg sürgősen a második tanfolyam szervezése.

22 Erre mindenekelőtt azokat vették fel, akik az első tanfolyam zsúfoltsága miatt onnan kiszorultak. Végül is 29 lett a felvett hallgatók száma. „Azokat a jelentkezőket azonban, akik nem tartoztak könyvtári kötelékhez..., a vezetőség elutasította, nem akarván az intézeten - kívül álló könyvtárosok számát feleslegesen növelni." Az elméleti előadásokat 1937. december 1-től 1938. április 5-ig tartották, hétköznaponként egy óra, szombatonként pedig egy vagy két óra keretében. Az elméleti órák száma az előző évi 100-ról 105-re emelkedett, összetételében némileg változott. A „könyvtári igazgatást" Dávid Antal adta elő a „gyakorlati" könyvtártan keretében felemelt óraszámban (12 órában 9 helyett). Fitz József a könyvtári igazgatás helyett 10 órában a könyvtártörténettel foglalkozott. Csökkent a katalogizálásra fordított órák száma (21-ről 18-ra), viszont igen helyesen, emelkedett az osztályozás előadására fordított idő (2 óra helyett 6 óra). Egy órával növekedett a bibliográfiai órák száma (11-10), viszont 2-vel csökkent a könyvtári szakrendszereké (12-14). A könyvkereskedelem kérdéseiről ezúttal Lányi Ottó szólt, egy óra helyett kettőben. A könyv- és hírlapkiadás, továbbá a régi magyar nyomtatványok meghatározása c. kollégiumok l-l órával kevesebb időt kaptak (2, ill. 5 óra). Uj előadó — Kerényi B. Ottó — foglalkozott a nyomdászattal, „különös tekintettel á magyarországi nyomdászat történetére" (2 óra helyett 5 órában). A középkori kéziratok meghatározását ezúttal Bartoniek Emma adta elő 3 órában, a könyvkötés tudnivalóiról pedig Gronovszky Iván szólt 3 óra keretében.

23 Némileg módosult a „vizsgaszabályzat" is: írásbeli vizsga katalogizálásból volt, szó béli pedig könyvtártörténetből, katalogizálásból, bibliográfiából és gyakorlati könyvtár tanból. A legtöbb hallgatót ismét az OSZK, majd a Fővárosi Könyvtár s ezúttal a budapesti Egyetemi Könyvtár delegálta a második tanfolyamra. Végzettség szerint 25-en rendelkeztek főiskolai oklevéllel, 5-en pedig érettségivel vagy kisebb képesítéssel.

24 A budapesti hallgatók száma 27 volt, a vidékieké — valószínűleg a már jelzett anyagi okokból - csökkent. A vizsgákon 21 résztvevő szerepelt sikerrel. A két tanfolyam összesített adatai ma is érdeklődésre tarthatnak számot: A két kurzusra 27 intézet 108 alkalmazottja és 3 intézményen kívül álló hallgató, tehát összesen 111 fő iratkozott be. A legtöbb hallgatót az OSZK (30), a Fővárosi Könyvtár (23), a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára (8), a budapesti és a debreceni Egyetemi Könyvtár (7-7) küldte. 15 szakkönyvtár 27 résztvevővel képviseltette magát. A budapestiek száma 82, a vidékieké 29 volt. A két tanfolyamon összesítve 56 nő és 55 férfi vett részt: ritka arány ez az akkori időkben a nődolgozók javára! Alii hallgató — szintén ösz52