Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)

A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Mátrai László akadémikus: A könyvtár és a társadalom kapcsolatai a jövőben

?-": „ • " ; '. - ' • •" ' -r ' - - -• - ..; ' -, . :...-- -•*-..•-.•-- • • > . -,--»v de igen gyakorlati eredményeink is mutatkoznak pl. a szocialista brigádok kulturális tevékenységében. Ezek azok az eredmények, amelyek valóban a jövő felé mutatnak, amelyekben a könyvtárosoknak is egyre növekvő szerepük jut a társadalmi munkamegosztásban. A könyvtárosok nem sokáig várhatnak arra a csak általuk megadható válaszra, hogy a jövő távlatában mi annak a könyvállománynak a nagysága, mely optimális hatásfokon tud megfelelni az adott könyvtártípus funkciójának. Itt nem spekulatív könyvtárelméleti eszmefuttatásokra van szükség, hanem — éppen ellenkezően - a könyvtári gyakorlat reális, kritikai elemzéséből adódó következtetésekre. Ma már mi sem áll útjában az ilyen reális tervezésnek, mert, szerencsére, többé-kevésbé már túljutottunk azon a könyvtárpolitikai korszakon, mikor minden minőségi, tartalmi igényt elsöpört egyrészt a kvantitív növekedési számok igézete, másrészt az a téveszme,hogy a könyvtárnak egyetlen demokratikus válfaja lehetséges, a közművelődési könyvtár... Tisztelt Vándorgyűlés! Kedves Elvtársak! Az „emberiséget" fenyegető válság polgári prófétáinak kedvenc módszere a „matematikai" „egzakt" érvelés; ha egy jelenség — mondjuk — túl bonyolult, akkor „modellt" kell róla készíteni, ez a modell azután matematikai úton megragadható és ezzel - ugyebár! — a kérdés máris megoldhatóvá vált. így fabrikálnak modellt abból a statisztikai adatból, hogy a világ élelmiszer-termelése számtani, az emberiség száma viszont mértani arányban növekszik: ezt a modellt exponenciális függvény írja le „egzakt" módon; eszerint azonban — mivel a görbe végtelenbe praktice nem növekedhet, csakis a hirtelen lezuhanás variánsa valósulhat meg — ez pedig a történelem nyelvére fordítva nem más, mint a krízis, a katasztrófa. Nem sérthetem meg a jelenlévőket azzal, hogy részletesen cáfoljam ennek az érvelésnek vakmerő logikai-módszertani szélhámosságát, csupán utalok arra, hogy ez a technokrata-szcientista pozíció látszólagos egzaktsága, matematikai külsőségei révén nálunk is hatást gyakorolhat a technika és a matematika bűvöletében élő naivabb elmékre, akik nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a pozitivizmus és neopozitivizmus marxista bírálatát, azt a tanítást, hogy bár a természet könyve a matematika nyelvén van írva, a társadalom és a történelem könyvét csak a gazdasági kategóriák nyelvét tudva lehet valóban megérteni! A könyvtáros, a maga „tárgyilagos", „közvetítő" referáló szerepében egyre fontosabb hivatást teljesít a társadalom jövőjének, a jövő társadalmának építésében. Nem csupán eszmék hirdetője, de téveszmék cáfolója is. A növekvő információáradat és a növekvő művelődési igények kettős hullámként emelik meg a könyvtáros társadalmi funkcióját és rangját a jövőben, és ennek a nagyobb feladatnak jobb könyvtárosok fognak tudni megfelélni. Nem egyedül a könyvkereskedelmi statisztikák, nem is csupán a bennfentes, szűk körű kritikák adhatnak igazán megbízható módon számot arról, hogy melyik könyv és hogyan tölti be a szocialista kultúrát építő szerepét, hanem mindezeken túl a jövő könyvtárosa, aki fel fog nőni a kulturális politika egyik legmegbízhatóbb, leghívebb tanácsadójának. Ezekhez a magas célokhoz kell felnőnie a jövő könyvtárosának, ami nem könnyű dolog, bár a jó könyvtárosok már eddig is vállalhatták volna e szerep tudatos vállalását. Egyet azonban éppen a nagy feladatok fényében jól meg kell fontolnunk, s ez a következő. Könyvtárosok hazai és nemzetközi konferenciáin, kongresszusain, vándorgyűlésein, munkaértekezletein stb. — ezt több éves tapasztalat alapján mondhatom — sok minden, 18