Székely Sándor (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1974 (Budapest, 1975)
A VI. Vándorgyűlésen, Pécsett elhangzott előadásokból - Mátrai László akadémikus: A könyvtár és a társadalom kapcsolatai a jövőben
A KÖNYVTÁR ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATAI A JÖVŐBEN Mátrai László akadémikus Ha valamelyik társadalomtudományi könyvtárunk egy komoly megrendelőtől olyan reference-feladatot kapna, hogy adjon átfogó képet a világ közvéleményét ma leginkább izgató és foglalkoztató kérdésekről: minden más vélemény ellenére is a futurológiát kellene az első helyen, vagy legalábbis az első helyek egyikén referálnia. Sőt: ha bevonnánk a kérdésbe a természettudományos könyvtárakat is, kiderülne, hogy ezek a túlnépesedés, a környezetszennyezés avagy a modern élettempó okozta mentális zavarok terén jelentenének olyan problémákat, melyek közvetlen kapcsolatban állnak - néha egybe is esnek a futurológia társadalomtudományi gondjaival is. A jövendő sötét árnyai vették körül az emberiség sorsán ma töprengőket és mint egykor, Oswald Spengler sötét jóslatainak roppant elterjedt népszerűsége idején, Hamvas Béla könyvtáros kollégánk tette: testes „krizeológiai" bibliográfiát állíthatna össze az „egyetemes emberi válság" prófétáinak és álprófétáinak újabb műveiről. Nem jelen vándorgyűlésünk feladata ezeknek a részben divatos filozófiai irányzatoknak a kritikai elemzése, de ezt teljesen elkerülni mégsem lehet, ha jómagunk is a jövő távlataiban kívánjuk elképzelni hivatásunk várható alakulását. Emellett éppen a könyvtáros az (ha tényleg érti a mesterségét), aki eléggé fel van vértezve a világnézeti divatok virulenciája ellen. Mivel a könyvtáros, a „referenszes" mindig „relata refert", vagyis nem közvetlenül informál, hanem információkról ad információt és ezért nem omlik el a csodálkozástól, ha 500 krízis-elméleti koncepció után holnaptól kezdve az 501-iket is referálnia kell. Joggal idézi Vergilius Aeneasának férfias bölcsességét, aki a viharban jajveszékelő embereit Így vigasztalja: vidi iam alios ven tos! (láttam én már különb szeleket is!) A könyvtáros világosan láthatja a Nyugatról áramló divatok változásaiból, hogy a legtöbb önmagától gyógyuló betegség, amely öt-tíz év alatt kezelés nélkül is elmúlik... Nem azt jelenti ez, hogy a könyvtárosnak ez a kritikai relativizmusa, kötelező tárgyilagossága cinikus közömbösséggé fajulhatna, hiszen világnézetről vagy filozófiáról lévén szó, már maga ez a semlegesség is (az epokhé) igen határozott világnézeti állásfoglalást jelent. A könyvtáros éppen nyugodt „referáló" tevékenysége során nagyon is jól megismeri a gondolkodási divatok társadalmi determinánsait, s ezért közvetíteni tudja az olvasónak is, hogy mi az, ami e jövő-menő divatok sorában valóban figyelemre, oktatásra méltó, mert a divatos forma mélyebb, jelentősebb történelmi vagy társadalmi problémákat takar, akár pozitív, akár negatív töltettel, de semmiképpen sem elhanyagolható módon. Ilyetén nem elhanyagolható jelenség az, hogy a polgári gondolkodásban a futurológia szinte kivétel nélkül összekapcsolódik egy olyan történetfilozófiai pesszimizmussal, mely életveszélyes módon (ezúttal szó szerint) lefegyverez a veszéllyel szemben, ahelyett, hogy felkészítene a veszély elhárítására. A jelenség magyarázata alapszemináriumszerűen egyszerű, de bizonyítása a polgári értékrenden belül éppen úgy nem lehetséges, ahogyan 15
