Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Kéki Béla: Stílusirányzatok századunk magyar könyvművészetében

számára. Lesznai Anna (1885-1966), aki az első világháború előtt Kaffka Margit mellett legismertebb írónőnk volt, néhány címlap rajzával is felhívta magára a figyelmet, de - mi tagadás — Ady „Ki látott engem? " című kötetéhez készített címlapja túlzottan harsány színezésű, a Balázs Béla három egyfelvonásosát tartalmazó ,.Misztériumok" című kötet címlapjának levéldísze pedig fölöslegesen nyugtalan, zaklató hatású. Annál fegyelmezettebb, mérnökien pontos rajzú Kozma Lajosnak (1884-1948) CsáthGéza „Délutáni álom" című kötetéhez készített címlapja. Végül megemlítjük azt a vérbeli szecessziós címlapot, amelyet Götz Béla rajzolt Rózsa Miklósnak „A magyar impresszionista festészet" című, 1914-ben megjelent könyvéhez. Ezt a munkát azonban - tegyük hozzá a rend kedvéért nem a Nyugat, hanem a Pallas adta ki. Az eddigiekben a szecessziós stílusnak a magyar könyvkiadás és nyomdászat területén való jelentkezésére idéztünk néhány példát, de az említett címlapok nincsenek közvetlen Összefüggésben Morris szép könyv mozgalmával. Morris a címlaptól a kolofonig egységes és művészi igénnyel megformált könyveket alkotott. Dyen követelményekhez mérve, egyedül a Kriesch Aladár négy előadását tartalmazó kötetről mondhatjuk el, hogy felfedezhető benne a Kelmscott Press hatása. Aki William Morris kiadványaihoz hasonlítható szép magyar könyveket nyomtat majd, ekkor még gyerekként tanulja a szedés és nyomtatás ezernyi csínját-bínját - Gyomán. Ki ne tudná, hogy Kner Imréről van szó. Édesapja, a gyomai nyomdász saját egészségi állapotának romlása miatt meg akarta gyorsítani az utódnevelést, s ezért legidősebb fiát 13 éves korában kivette az iskolából és a szedőszekrény mellé állította. Majd két év múlva kiküldte Lipcsébe, elvégeztette vele a Maser-féle nyomdaipari technikumot, s a Lipcséből hazatért Kner Imre (1890-1944) már 1907-ben, tehát tizenhét éves korában átvette a nyomda műszaki irányítását. Éppen akkor igen szép feladatot kapott a Kner-nyomda. Ágai Adolf, a Borsszem Jankó szerkesztője felkérte Kner Izidort, hogy vállalja 1906 nyarán elhunyt írótársuk, Thury Zoltán összes műveinek kiadását. (így akartak segíteni a kitűnő prózaíró elárvult családján.) A kiadvány megtervezése Kner Imrére hárult, és 1908ban megjelentek Thury Zoltán összes művei hat kötetben. A külső és belső címlapok, valamint az indadíszes iniciálék mind-mind Morris szecessziós stílusának jegyeit viselik. A következő években több feltűnően szép kiadvány került ki a gyomai nyomdából: Lányi Sarolta és Lesznai Anna egy-egy, Balázs Béla két verseskötete, Lukács György, Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső és Thomas Mann egy-egy könyve, és Kner Imrének „Könyv a könyvről" című munkája. Ez utóbbi mű lapjain még a szedéstükröt körülfogó széles keretdíszt is megtaláljuk, akárcsak Morris Chaucer-kiadásában. Kner Imre 1918 nyarán Selmecbányán együtt üdült az akkor már ismert nevű építésszel, Kozma Lajossal, és korábbi ismeretségük itt — közös művészeti eszményeik jegyében - tartós barátsággá mélyült. Kozma Lajos a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben a Művészeti Direktórium tagja lett, és katedrát kapott a Műszaki Egyetemen, de a proletárdiktatúra bukása után eltávolították a katedráról, sőt a középítkezésekből is kirekesztették. Kis villák, családi házak építését vállalta, és egyre többet foglalkozott iparművészeti feladatok megoldásával. Szívesen fogadta tehát a nyomdász-baráttól Gyomáról kapott megbízásokat. Részt vett a Kner-kiadványok illusztrálásában, és a nyomda számára szigneteket, fejléceket, záródíszeket rajzolt (1920 és 1923 között több mint 300 darabot). Stílusukra jellemző a dunántúli népi barokk motívumkincsének felhasználása. Közvetlenül az első világháború után erősen fellendült a Kner-nyomda kiadói tevékenysége. Ekkor születtek a nyomda kivételes értékű remekei: a Három cseppke könyv és 51