Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Remete László dr.: Könyvtártörténetírási tapasztalatok

nagyobb múltú intézmény históriájának alapos előkészülettel végrehajtott megírása, kiadása. Mindenekelőtt természetesen az intézményben dolgozó régi és újabb könyvtáros generáció munkáját teszi tudatosabbá, célszerűbbé. Magamévá teszem a neves német könyvtártörténész-professzor, Milkau megállapítását, aki a következőket mondotta: „Ha van tudományos hivatás, amelynek műveléséhez elengedhetetlen saját területe múltjának ismerete, úgy elsősorban a könyvtárosság ez. Senkit sem kötnek oly erősen a hagyományok, senki nem él annyira előző nemzedékektől örökölt feltételek között, mint a könyvtáros." Egy adott gyűjtemény múltjának minél teljesebb megismerésére valóban mindenekelőtt azoknak van szükségük, akik az intézményben dolgoznak, arculatát tovább formálják, fejlesztésébe beleszólhatnak. A könyvtermelés szinte áttekinthetetlen gazdagsága, sokrétűsége, emellett a tudományok szakadatlan differenciálódása, de a gazdasági megfontolások is kötelezően írják elő a nagyobb könyvtárak mint tudományos bázisok profiljának minél tökéletesebb tisztázását. A gyűjtőkör rögzítésében egy adott időszak társadalmi szükségleteinek figyelembe vétele mellett elsőrangú szerepe van az elődök által felhalmozott régebbi anyag jellegének, összetételének. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár esetében az 1950-es évek végéig inkább ösztönösen fejlesztettük a hagyományos társadalomtudományi irányban az anyagot. Hogy mennyire tisztázatlan volt a profil problémája, ezt már címével is jelezte egy kollégánk akkori gondolatébresztő írása: „Egy könyvtár profilt keres". A központnak a társadalomtudományi nagykönyvtárak közötti helye valóban nem volt élesen elhatárolva. Múltunk alapos vizsgálata után új szemmel ítéltük meg ezt a kérdést. Világossá vált, hogy 1904-1909 között Szabó Ervin egyértelműen a marxista és polgári szociológia országos alapkönyvtárává kívánta kifejleszteni ezt a gyűjteményt, és a politikai ellenzések dacára ösztönösen vagy tudatosan az utódok is ezen a nyomon haladtak tovább, persze a két világháború között a marxista művek kirekesztésével. Gyűjtőkörünk tisztázása az 1960-as években egybeesett a szociológia újabb hazai fellendülésével. Nem véletlen tehát, hogy 1968-as rendeletében a Művelődésügyi Minisztérium központunkat jelölte ki (64 éves késéssel Szabó Ervin századeleji törekvéseihez képest) a szociológia országos szakkönyvtárává. Múltunk feltárása ahhoz is hozzásegített, hogy seregestül fedezzük fel az előző generáció működése idején a könyvtárba került olyan nagy értékű állománytesteket, egyes műveket, amelyekről a feldolgozás után a kortársak megfeledkeztek, azok katalóguscédulái szinte észrevétlenül húzódtak meg kereken 2 milliós katalógusrendszerünkben, maguk a könyvek pedig a raktári állomány rengetegében. Reflektorfénybe került pl. Marx Das Kapitaljának 1867-es példánya, amelyet nemcsak mint első kiadást tartottunk érdemesnek a védett könyvek közé helyezni, hanem a benne található sajátkezű Marx-ajánlás miatt is. Vermorelnek, az 187l-es Párizsi Kommün kiemelkedő vezetőjének és mártírjának szólt a dedikáció. Észrevettük, hogy Robert Owen a mult század idején kiadott csaknem valamennyi könyvének, röpiratának első kiadását beszerezte a könyvtár, az egyik példányban Owen sajátkezű dedikációjával találkoztunk. Ritkasággyűjteményünk meglepően gazdag Luther korabeli, tehát az 1500-as évekből fennmaradt röpirataiban. Világviszonylatban is ritkaság a svájci baloldali zimmerwaldisták, azaz Leninek Vorbote című 1915-ös folyóirata, a bolsevikok 1917 szeptemberében Stockholmban megjelenő Bote der Russischen Revolution című lapja, amelyek kétségtelenül Szabó Ervin gondoskodása folytán ugyancsak a birtokunkban vannak. A példákat még hosszan, oldalakon át sorolhatnám. Az állomány alaposabb ismeretének természetesen igen nagy jelentősége van az olvasókat közvetlenül ellátó könyvtárosok munkájában. A legtökéletesebb katalógus sem képes áttekinthető, sokoldalú képet nyújtani a kutatónak. Ennek megismerésére az olvasó44