Kéki Béla (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1973 (Budapest, 1975)

Az V. Vándorgyűlésen, Zalaegerszegen elhangzott előadások és korreferátumok - Borsa Gedeon dr.: Régi nyomtatványok feltárása Magyarországon

Ennek segítségével valamennyi hazai közgyűjtemény (állami és egyházi egyaránt) állományában őrzött és a körvonalazott kategóriába tartozó kiadvány regisztrálására törekszünk. E vállalkozás méretei igen jelentősnek mondhatók, hiszen többszáz gyűjtemény (könyvtár, levéltár, múzeum) több tízezer példányáról van szó. A feladat felmérésére 1973 szeptemberében a MM Könyvtári Osztálya körlevelet bocsátott ki többszáz közgyűjteménynek. A válaszok folyamatosan érkeznek be. Ezek kiértékelésével lehet azután részletesebb munka-, ill. ütemtervet kidolgozni. A törekvés az, hogy a feltáró munkát a gyűjtemények munkatervükbe állítva végezzék el. Az egyházi könyvtárak esetében ez részben kapcsolódik azok védetté nyilvánításának feladatával. Ennek során a debreceni és a kecskeméti református gyűjtemények elsőként vizsgálták végig katalógusaikat és állították ennek alapján össze jegyzéküket a 18. századi hazai kiadványokról. Értékes munkájukat e helyen is megköszönjük. Hogy e feltáró munka minél szakszerűbben és minél gyorsabban történjék, az OSzK Könyvtártudományi és Módszertani Központja - ugyancsak a MM Könyvtári Osztálya kezdeményezésére - egyhetes elméleti és gyakorlati oktatást szervez elsősorban a vidéki könyvtárosok számára. Ez módot nyújt a résztvevőknek, hogy megismerkedjenek a feladatokkal, az eddig végzett munkával, valamint a célok megvalósításához szükséges módszerekkel. A hazai gyűjteményekben őrzött példányok felderítésén túlmenően természetesen szükséges a szomszéd országokban - mindenek előtt Szlovákiában és Erdélyben - található művek ismerete is. Ehhez fontos és szükséges az ottani, hasonló érdeklődésű intézményekkel a szempontokat egyeztetni, ill. a feladat elvégzésének részleteit tisztázni. A bibliográfiai adatgyűjtésnek elődleges és legbiztosabb forrását maguk a ma is meglevő nyomtatványok alkotják. Azonban ezzel nem zárható le ez a munkafázis, hiszen számos kiadvány esetében példány helyett csak korabeli dokumentumokból, vagy csupán a szakirodalomból lehet értesülést szerezni. Különösen a 18. századi levéltári iratok nyújtanak e szempontból még zömmel feltáratlan, de gazdag forráslehetőséget. Az eddig begyűlt és ezután bekerülő jelentős mennyiségű adatot természetesen nyilvántartásba kell venni, hogy így áttekinthetővé és használhatóvá váljék. Ennek érdekében három szempont szerint kerül a sok tízezernyi adat regisztrálásra: 1. szerzői betűrendes bibliográfiai nyilvántartás, 2. nyomda-, ül. kiadási helyek szerint, 3. az ismert példányok nyomtatványok szerinti áttekintése. Ezek segítségével választ lehet kapni egyrészt arra, hogy egy 18. századi hazai nyomtatvány már ismert-e, ill,, hogy az illető kiadványból hol őriznek példányt. Elképzelhető, hogy ez a feladat - a leggondosabb racionalizálás mellett is - milyen munkát jelent, hiszen kb. 25 000 féle nyomtatvány mintegy százezer példányáról van szó. A fentiekben röviden ismertetett anyaggyűjtés és nyilvántartás mellett a vállalkozás harmadik nagy területe maga a publikálás. Ennek legfontosabb, de mégis csak egyik darabja lesz az ennek az évtizednek végére feltehetően elkészülő Petrik VII. kötet mintegy ötezer, eddig még ismeretlen nyomtatvány leírásával, amint erről a fentiekben már szó volt. Azonban a publikálásnak van egy másik, lényegesen szélesebb területe is, ez pedig a nyomdai monográfiák. Itt is munkamegosztásra számítunk, akárcsak az anyaggyűjtés esetében. A feltárásnak ez a formája nem csupán támogatja magát az anyaggyűjtést, de értékes része lehet a helytörténeti és művelődéstörténeti kutatásoknak is. Az ilyen nyomdai monográfia felölelné az egy-egy műhelyre vonatkozó teljes ismeretanyagot, beleértve magának a nyomdának történetét, valamint a kiadványai áttekintését. 26