Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

II. EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK - Bisztray Gyula: A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete

A MAGYAR KÖNYVTÁROSOK ÉS LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE Könyvtáraink és levéltáraink évszázadokon át elszigetelten, szinte észrevétlenül folytatták nagyjelentőségű kulturális tevékenységüket, anélkül, hogy egymással közvetlenebb kapcsolatba kerültek vagy éppen céltudatosan együttműködtek volna. Ez intézmények múltbeli struktúrája nem követelte, sőt olykor még lehetővé sem tette a kooperáció megteremtését. A modern fejlődés érlelte ki az egyesületbe tömörülés szükségességét, éspedig nem annyira a könyvtárosok és levéltárosok egyéni, mint inkább maguknak a könyvtáraknak és levéltáraknak köz-céljai érdekében. A szükséglet bel- és külföldi vonatkozásban egyaránt érvényesült, a világháború befejezése után — a nemzetközi kulturális kapcsolatok kimélyítése szempontjából — jelentősége egyre fokozódott s mind kevésbbé tűrt halasztást. Tudományos életünk egész területére kihat tehát az a körülmény, hogy a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete 1935-ben megalakulván, van egy hivatalos szervünk, amely mint a könyvtári és levéltári egyesületek nemzetközi hálózatának hazai csomópontja, intézményesen szolgálja a kutatás megkönnyítésének s lehetőségei kiterjesztésének feladatait. Első évkönyvünk hasábjain — úgy hisszük — nem lehet más feladatunk, mint a krónikás hűségével följegyezni az Egyesület létrejöttének legfőbb mozzanatait és azokat az eredményeket, amelyekre már most, alig két esztendős működés után visszatekinthetünk. Egyesületünk megalkotásának gondolatát, a kérdés jelentőségének bölcs mérlegelésével, Hóman Bálint m. kir. vallásés közoktatásügyi miniszter, még mint a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója vetette föl. Az általa 1929. június 8-án, 3* 35