Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Szabó István: A levéltárnok gyakorlati problémái

melynek tartalma helyi jellegű, az ország területén belül azon a szűkebb területen kellene maradnia, amelyen létrejött s amelynek emlékeit őrzi magában. E szűkebb területen belül azonban az elhelyezésre váró anyag nem mindig talál megfelelő levéltárra, mert a valóságban idegen anyag felvételére csak azt a levéltárat tarthatjuk hivatottnak, amely már kibontakozott a „regesztratura"-keretek közül s a hollandi levéltári törvény által találóan „archiefbewaarplaats"-nak nevezett levéltári őrző-helynek, tehát gyűjtő-levéltárnak jellegét vette fel, de ez is csak akkor, ha az anyag fenntartását és biztosítását valóban biztosítani tudja. Messze esik annak vizsgálata, hogy ezt a gyűjtést mily módon és mértékben lehetne kényszererővel alátámasztani, de ez a kérdés kívül is esik a levéltárnok gyakorlati munkakörén. Már minden levéltárnokhoz közelebb állanak azok a kérdések, amelyeket a levéltárak s a múzeumok és könyvtárak sokszor egymást keresztező s fejlődésileg is összekuszált gyűjtési törekvései vetnek fel. Ezen a téren mindenekelőtt a fogalmak tisztázására van szükség. A többnyire eleve kimért utakon automatikusan haladó anyaggyűjtésnél a levéltárnok sokkal személyesebb és jóval gyakoribb kapcsolatban áll az anyagselejtezés kérdésével. A megsemmisítendő anyag kiválogatásának szinte állandóan napirenden levő kérdése nagy és felelősségteljes teherként nehezedik a levéltárnokra s ez a probléma jelentőségében előreláthatólag egyre növekedni fog. Ezen a területen a múltban sok hiba és mulasztás történt s a helyzet ma sem megnyugtató. Az ideális állapot nyilvánvalóan az lenne, ha egyáltalában nem selejteznénk, mert nem tudunk felállítani olyan tökéletes mértéket, amely csalhatatlanul megmutatná a jövőben sem igazgatási, sem tudományos szempontból nem szükséges darabokat. A selejtezést azonban nem lehet elkerülni, mert a legújabb anyag ma már olyan tömegekben áramlik a levéltárakba, hogy ezeket a modern anyag megselejtezése nélkül a teljes elfulladás fenyegeti. Gondoljunk csak arra, hogy azokon az állványokon, amelyeken az egész északkeleti országrész egykori hiteles helyének, a leleszi konventnek hat évszázadot átfogó levéltára fekszik, ma valamely nagyobb törvényhatósági jogú város egyetlen évi aktatermése sem férne el. Látnunk kell előre, hogy a mindent elborító aktatenger következtében, amelyben a régi levéltári anyag aránylag egyre kisebb süllyedő szigetet fog képezni, a levéltár és levéltárnok fogalma is hovatovább át fog 28