Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Dávid Antal: A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekei

malis, minimális és középdotációknak egymással szembeállítása önmagában nem sokat mond. A helyi viszonyokat figyelembevéve, nagyjából azt a képet kapjuk, hogy a germán és angolszász kultúrterületen a könyvtárosi és levéltárosi munkát átlagban a mi dotációinknak két- két és félszeresével honorálják. Külsőleg ez abban nyilatkozik meg, hogy külföldi kollegáinkkal sokkal sűrűbben találkozunk itthon, mint külföldön. Ők eljöhetnek hozzánk, — mi őhozzájuk nagyon-nagyon ritkán. Még kedvezőtlenebb a külfölddel való egybevetés, ha az életkorokat is kombinációba vesszük, különösen a mai nehéz elhelyezkedési viszonyok közepette. De kedvezőtlen a kép akkor is, ha hazai talajon maradva, a közszolgálat egyéb ágaiban működő tisztviselőtársadalommal hasonlítjuk össze a könyvtárosi és levéltárosi státusokat. A könyvtári és levéltári tudományos státus dotációjának átlaga az egyéb szakok középfokú státusainak átlagdotációja körül mozog s a mi középfokunké csak az egyéb szakok alsófokújáéval hasonlítható össze. És mindehhez járul még státusunknak, mint minden kis státusnak, elkerülhetetlen következménye: az előhaladás lassúsága. Folytathatnók a szomorú tények felsorolását. De csak egyetlen tapasztalatot kívánok még helyzetünk tarthatatlanságának illusztrálására fölemlíteni. A normális és természetes az lenne, ha azokat a képességeket s azt a képzettséget, amelyet pályánkra magunkkal hoztunk, könyvtárosi és levéltárosi hivatásunk gyakorlása közben egyre növelhetnők, szélesbíthetnők, nemcsak a magunk lelki kielégítésére, hanem elsősorban szolgálatunk s ezzel együtt a közösség javára. Természetellenes tehát a mai állapot amikor lépten-nyomon azt kell tapasztalnunk, hogy a magunkkal hozott szellemi poggyászt szolgálatunk alatt nem tudjuk kellőkép gyarapítani. Mégpedig elsősorban azért nem, mert hiányzanak hozzá helyzeti és anyagi feltételeink. E hevenyészve egymásmellé állított adatok inkább helyzetünk drámai komolyságára, mint epikus nyugalmára vallanak. Pedig munkánk elsősorban a lét gondjaitól függetlenített nyugalmat igényelné. Elérnivalónk akad tehát bőven. Csupa olyan szükséglet és követelmény, amit egyénenként vagy szakonként kivívni lehetetlen. A kényszerhelyzet hatása alatt született meg a könyvtárosokat és levéltárosokat egybefoglaló egyesületünk, nemcsak azért, hogy a nemzetközi könyvtárosszövetség taglistáján a magyar könyvtárosok és levéltárosok egyesülete 24