Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Dávid Antal: A könyvtárosok és levéltárosok testületi érdekei

így alakult ki az a közelmúltban még fennállott helyzet, hogy a könyvtárosi és levéltárosi hivatás mellékfoglalkozásként volt kezelhető, vagy átmeneti elfoglaltságként tekintetett valamely magasabbrendűnek vélt pálya felé, vagy egyszerűen igénytelen szürke hivatalnak számított. E nem kívánatos állapotok végül is sürgős orvoslást tettek szükségessé, mégpedig nemcsak a könyvtárosok és levéltárosok, hanem elsősorban a könyvtárak és levéltárak érdekében. Ma már a könyvtár és levéltár nem pusztán őrzőhelye a múlt szellemi kincseinek. Mindkét intézmény egyúttal laboratóriuma a szellemi élet munkásainak és mint ilyen egyúttal amaz ideológiai harcok fegyvertára, amelyek a közösség életének alakulásában ma döntő fontosságúak. Hogy a könyvtár és levéltár ilyetén feladatának minél tökéletesebben megfelelhessen, ahhoz tisztviselői részéről minden fokon olyan ismeretekre van szükség, amelyek a rendelkezésre álló oktatási intézmények egyikében sem szerezhetők meg s amelyek meglétének, vagy meg nem létének megállapítását nem lehet az egyes intézmények belügyének tekinteni, hanem azt egyetemesen kell szabályozni. Mint ismeretes, a kultuszkormányzat tervbe is vette ezeknek a kérdéseknek rendezését. Az utóbbi évek szakbavágó törvényei mind ennek a célnak szolgálatában állnak. Ahhoz azonban, hogy a törekvések az objektív követelményeknek megfelelően valósulhassanak meg, szükséges a mi könyvtáros- és levéltáros-testületünknek közreműködése is. Egyesületünk alig alakult meg, azonnal meg is kezdte ilyen irányban az előmunkálatokat. Ez előmunkálat végső célja egyrészt a tervszerű elméleti és gyakorlati könyvtáros- és levéltárosképzés mai nívón álló tanterve, másrészt pedig olyan vizsgálati szabályzatnak megállapítása, amely a könyvtárosi és levéltárosi munka tárgyi követelményeiben gyökerezik és biztosítékot nyújt arra, hogy a vizsgálatot tevő a könyvtárban és levéltárban csakugyan hasznavehető munkaerőnek fog bizonyulni. Akik csak könyvtárban vagy levéltárban dolgozunk, valamennyien érezzük, hogy e problémák rendezése módfelett nehéz. A könyvtárosi és levéltárosi munka végső elemzésben közelebb áll a művészethez, mint a mesterséghez. Lehetetlen azoknak a feltételeknek a megállapítása és paragrafusokba foglalása, hogy kiből és hogyan lesz valakiből művész. Majdnem ilyen lehetetlen azoknak a feltételeknek és követelményeknek paragrafusokba foglalt megállapítása is, hogy kiből 22