Bisztray Gyula (szerk.): A Magyar Könyvtárosok Egyesületének évkönyve 1935-1937 (Budapest, 1937)

I. ELŐADÁSOK - Herzog József: Mi tartozik a levéltárba és a könyvtárba?

kitágította az összes természetes és jogi személyekre, sőt más, jogi személyeknek nem tekinthető alakulatokra is» E változásnak megfelelően, már csak azért is, mivel sokaknak a most már elismert levéltárt létrehozó tényezők közül, mint például a családnak, a természetes személynek stb. hivatalos vagy ehhez hasonló ügykezelése a legtöbb esetben nincs, természetesen az ügykezelés követelésének is meg kell változnia. Az ügykezelés fogalmát azonban teljesen elmellőzni nem lehet, hanem csak ki kell tágítani, mégpedig a létrehozó tényezők körének növeléséhez mérten, A levéltári anyag jellegének meghatározásánál tehát nem a hivatalos vagy ehhez hasonló ügykezelés szolgálhat ismérvül, hanem csak az, hogy az iratok a levéltárt létrehozó tényező ügyeit létrehozták vagy ügyeinek intézéséből keletkeztek. Az ügyek intézésével való ez a szoros összefüggés, valamint az iratoknak az a rendeltetése, hogy a levéltárt létrehozó tényezőnél maradjanak, az a két jellemző tulajdonság, amelyet a levéltári anyagnál mindenkor szigorúan meg kell követelni, mivel egyedül ezek kapcsolják össze az iratanyagot szerves egységgé, levéltárrá. Ez az összetartozás természetesen eszmeileg fennáll azokra a levéltárból kiszakított egyes darabokra vagy részekre is, amelyek bármi úton bárhova kerültek. Vagyis más szóval a levéltárból való eltávolítás ténye, még ha érvényes jogügylet, például ajándékozás, eladás által történt is, nem szünteti meg a levéltári jelleget, a levéltárba való tartozást. A most kiemelt két tulajdonság, amely — a tartalomra való tekintet nélkül — az anyagnak nemcsak eltörülhetetlen levéltári jelleget ad, hanem egyben mindenkor azt a levéltárt is kijelöli, amelyben az egyes darab elhelyezendő, nyüvánvalóan elegendő arra, hogy a levéltári anyagot elhatárolja a könyvtáritól, hiszen utóbbiban üyen tulajdonságok természetesen nincsenek. Honnan van mégis az, hogy az elhatárolás kérdése annyi hosszadalmas vitára adott alkalmat? Be kell vallani, ennek sok esetben a múlthoz, a megszokotthoz való ragaszkodás az oka. Ez a ragaszkodás tiszteletreméltó ugyan, de nem lehet akadálya a helyesebb felismerésnek. Hiszen nem helyeselhető, ha a levéltáros például kézzel írott ujságlapokat vagy kódexeket csak azért vonakodik a könyvtárnak átengedni, mivel azok eddig történetesen őri18