Toronyi Zsuzsanna: Héber betűk. Dokumentumok a Magyar Zsidó Levéltárból (Budapest, 2012)

koronáit, nem ritkán oroszlánok tartják, mint a korszak heraldikai gyakorlatában megfigyelhető.

Mer:óra 4, 34, 46, 38,71 A Menóra a jeruzsálemi Szentély berendezéséhez tartozott, leírása az Exodus 25 fejezetében olvasható. A Szentély lerombolását követően a zsidó közösségek mindenhol őrizték a közös eredet, s a közös kultusz emlékeit, ekkor lett a legelterjedtebb zsidó szimbólum a menóra. A Talmud szövege szerint a menóra lángjai a középső láng felé hajolnak, a zsidó művészetben jellemzően így ábrázolják.

Mikrográfia 1, 16, 30, 35, 61, 81 A második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseit sokféle módon próbálták áthidalni a zsidó művészet képviselői. Legjellemzőbbek a mikrográfiás ábrázólások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből (maszóra) alakult önálló műfajjá. A 18. századtól jelennek meg zsinagógái vagy otthoni díszként mikrografikus szövegekből összeállított bibliai jelenetek, szimbólumok, vagy akár portrék.

szerepel rajta az ״Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta” (Zsoltár 118:20) idézet.

Kerub 6 21

A kerubok ábrázolása az Ex. 25:17-18 bibliai helyre utal: ״Készíts födelet (kaporét) tiszta aranyból, két és fél könyök a hossza, egy és fél könyök a szélessége. Es készíts két kérubot aranyból, vert munkával készítsd azokat, a födélnek két végén.” (...)

״És én találkozom ott veled, és elmondom neked a födélről, a két kerub közül, melyek a bizonyság ládáján vannak, mindazt, amit neked megparancsolok Izrael fiaihoz.” A kerubokat a rabbinikus irodalom értelmezései alapján ábrázolják oroszlán, sas, griff-alakban, gyakran koronába bújt madarakként is. A kerubok a koraújkortól jellemző motívumai a zsinagógái frigyszekrényeknek és Isten zsidó közösségeket megóvó, protektiv erejére emlékeztetnek. Válogatásunkban könyvcímlapon szerepelnek.

Korona 13, 19, 30, 43, 55, 59 A korona (keter, atara) vizuális ábrázolása csak a 16. század vége felé jelenik meg a zsidó művészetben, hogy később az egyik legelterjedtebb, legáltalánosabban használt motívummá váljon. Szöveges alapja a Misna Avot 3:14. Megjelenítése általában követi a terület uralkodói és egyéb uralmi

XXX