Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA
oyypt'io Proces^protokoll Nevek A bibi iái, tradicionális névadási gyakorlatban a személyneveket összekapcsolták az apai névvel, mégpedig úgy, Hogy az összekapcsolásra a ״ben” (fiú) szócskát használták (Például Abraham ben Mózes = Abrahám, Mózes fia). A bibliai törzsi származást számon tartották, a hagyományos nevekben is megemlítették (például Abraham ben Mózes, haKohén=Abrahám, Mózes fia, a kohanita.) Ezeket a neveket használták/használják a vallásos életben: ezen a néven hívnak fel a Tóra olvasásához, ezen a néven esketnek, temetnek. A hétköznapi életben használtak családneveket is, de ezek nem feltétlenül öröklődtek apáról fiúra. Ismertek voltak a kohanita vagy lévita származásra utaló nevek (Kohn, Kohner, Cohen, Lövi, Lévy, Löw és mások), vagy a származási helyre utaló elnevezések: Böhm (csehországi), Ungár (magyar), Rechnitz/er (Rohonc magyarországi város névérő 1), Oberländer (felföldi). II. József 1788-ban elrendelte, hogy súlyos pénzbírság vagy kitoloncolás terhe mellett német családneveket kell felvenni. A névfölvétel úgy történt, hogy országos összeírás alapján erre kiküldött bizottságok elé idézték a zsidókat, ahol a névfelvétclről hivatalos papírt kaptak, amit a rabbi is aláírt. A zsidók elvben szabadon választhattak nevet, de sokszor a bizottság akarata érvényesült. Jellegzetes, a névmagyarosítási hullámig gyakori neveket kaptak ekkor a zsidók. Voltak, akik a héber nevük német fordítását vették fel, például Hirsch, Hirschler, Herzl (a héber Cvi = szarvas fordítása), vagy Freud, Freudiger (a héber Salom = béke fordításából). Voltak, akik anyjuk nevéből képezték családnevüket: Gold, Goldmann a Golde női névből, Rosner, Rosinger, Rosenfeld a 82
