Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)

A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA

Előfordulhat, hogy a héber betűk többféle kiejtési lehetősége miatt többféle olvasata is lehet a településnévnek, de a megyei névanyag ismeretében lehetséges a helyes változat kiválasztása. Például T, S, E/A, B/V betűsort olvashatjuk Csév és Csab alakban is:

בעועט

Csév, Csab

Ritkán, jelentős hitközségek esetében előfordul, hogy héberül/jiddisül önálló megnevezése van a településnek: például Óbuda az iratokban gyakran szerepel héber/német tükörfordításban ״Oben Jasan” néven, azaz ״Régi Buda”-ként. (Előfordul, hogy ez is csak rövidítve, alef/jod betűkkel.)

Óbuda

Németkeresztúr (Deutschkreutz) neve helyett a vallásos közösségben elkerülendőnek tartott ״kereszt” kifejezést megkerülendő, ״Celem”-nek (héberül bálvány) írják a településnevet.

Más kérdés, amikor a héber szövegben az ״itt, a mi szent községünkben” formula áll — ez esetben a lokalizálással a hitközségi iratanyag isméretében a ״méltóságsor” alapján próbálkozhatunk.

A DÁTUM KISZÁMÍTÁSA

A hagyományos iratokat a zsidó naptár szerint datálják. Mivel a héber betűknek számértéke is van, ezért a dátumokat is betűkkel írják. Amenynyiben a betűk számokat jelölnek, ezt a betűk fölött, apró jelekkel jelzik. Leggyakrabban a napjainkban is használatos módon, három-négy be75