Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA
A HÉBER IRATOK LEVÉLTÁRI LEÍRÁSA A DOKUMENTUMOK leírásánál elégséges, ha a szükséges minimumot kiderítjük. Fontossági sorrendben haladva: — törekedjünk arra, hogy kiderüljön, hogy melyik hitközség (melyik település zsidósága) történetéhez tartozik az irat, — próbáljuk megállapítani az irat keltét, — végül — amennyiben lehetséges — állapítsuk meg, hogy pontosan milyen dokumentumról van szó, mi lehet a címe. (hevrakönyv, adókönyv és mások), — ha megállapítható, írjuk le az iratban említett neveket. Ennyi adattal már leírhatunk egy-egy iratot, mellyel nagy szolgálatot teszünk a zsidó történelem komoly kutatói számára, akik ezen adatok alapján már kikérhetik, és feldolgozhatják a hasonló iratokat. (Ha nem sikerül, akkor legalább annyit említsünk meg, hogy héber betűs iratok vannak az illető iratcsomóban!) A DOKUMENTUMOK LOKALIZÁLÁSA A héber betűkkel írt iratok lokalizálása első pillantásra bonyolultnak tűnhet, de a többé-kevésbé szabályosnak tekinthető jellegzetességek és rendszeresen visszatérő elemek miatt általában nem megoldhatatlan. 71