Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A HÉBER IRATOK ÍRÁSA
A HÉBER IRATOK ÍRÁSA A ZSIDÓ vallás legszentebb, központi tárgya maga az írás, a ״szentírás”, azaz a Tóra, Mózes öt könyve. Vallási parancsolatok írják elő, hogy a szent szövegek egy-egy részletét imádkozás közben a fejen és a karon kell viselni (tfillin), az ajtófélfára kell tűzni (mezuza), illetve minden szombaton fel kell olvasni a Tóra egy-egy szakaszát. A szertartásokon az ősi, tekercs formában írt Tórát használják. A tekercs általában 60—80 cm magas, s mivel minden szombaton felolvasnak egy rövidebb szakaszt (a hetiszakaszt), két farúdra tekercselik. Egyéb célokra az általánosan elterjed kódexformátumot alkalmazzák. A Tóratekercs a kultusz központi tárgya, melynek írását nagyon szigorú szabályok kötik. A zsidó közösségekben fontos szerepet tölt be a hébér ״írnok”, azaz a ״szófer”, aki elkészíti az előírásos pergamentekercsekét. Az írást csak rituálisan tiszta állat bőréből készült pergamenre, a hús felőli oldalra, faragott lúdtollal, megfelelő (növényi) tintával szabad elkészíteni. A betűk leírását is nagyon szigorú szabályok kötik, a legkisebb eltérés is ״paszuF’-lá, érvénytelenné teheti a tekercset. (A Tóra mellett ebbe a csoportba tartoznak még egyéb szent szövegeket tartalmazó pergamenek is, például a Megilla, azaz Eszter könyve, vagy a haftarák tekercse, a tfillin, a mezüze és mások.) A szóferek másik csoportja írta a válóleveleket (get), illetve a rabbinikus bíróságok (bét din) kiadványait. 43
