Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A ZSIDÓ KÖZÖSSÉG INTÉZMÉNYEI
bek) végzéséhez kértek felhatalmazást, de a tanulás célja elsősorban a tudás megszerzése volt. Mivel a zsidó közösségnek nem voltak központi iskolái, rabbiképzői (kivétel majd az Országos Rabbiképző Intézet 1877 után), nem centralizálódott az oktatás sem, s a jeles tudósokat, jelentős könyvek szerzőit nem feltétlenül a nagyvárosok, polgári szempontból jelentős központok rabbijai között kell keresnünk. Vannak jelentősebb és kevésbé jelentős jesívák, minősítésük azonban nem közvetlenül függ a település egyéb jellemzőitől. A ZSIDÓ ÉLET JELLEGZETES SZEREPLŐI Rabbi: tanítómester, tudós. A rabbi igen tiszteletreméltó személyiség volt. Neki volt joga dönteni a kóserság kérdéseiben, ő oldhatta fel a fogadalmakat, ő volt a helyi, zsidók közötti ügyekben illetékes bíróság (bét din) elnöke, ő hozott döntéseket pénzügyi és egyéb vitás kérdésekben. Ö tartott beszédet (drasa) a zsinagógában, és gyakran tanítványokat gyűjtve maga köré, jesívát (vallási főiskolát) tartott fenn, ahol fiatal férfiák a zsidó vallás törvényeit tanulták. A rabbivá váláshoz rengeteg tanúlásra volt szükség, amit hagyományosan a már tudós rabbik jesíváiban lehetett megtanulni, majd három különböző rabbitekintélytől felhatalmazást kapni a rabbiságra. A modern zsidóság már szélesebb körű ismereteket kívánt meg rabijaitól, mint a hagyományos, kizárólag vallási kérdésekre szorítkozó tudás, ezért rabbiképző intézeteket hoztak létre, ahol a bölcsészeti doktorátus megszerzése után válhattak rabbivá az arra érdemesek. Magyarországon 1877-ben nyílt meg az Országos Rabbiképző Intézet. Házmán: előimádkozó, kántor. Sac-mac (sliah-cibur; more cedekj: a kántor és az igaz tanító héber elnevezéséből alkotott betűszó azok megnevezésére, akik a hitközségben az előimádkozói és a rabbiteendőket is ellátták. Samesz: 3 hitközségben szolgáló, az imaház vagy zsinagóga rendjét fenntartó alkalmazott. Gyakran a hívek imára hívása, a szükséges kegy39