Dávid Gábor: Segédlet a héber iratok kezeléséhez (Budapest, 2006)
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK RÖVID TÖRTÉNETE
sok közé sorolta (recepció). Ezzel lehetővé vált a keresztény-zsidó vegyes házasság, a zsidóságba való betérés. A magyarországi Millennium évében Bécsben megjelent egy könyv, amely utóbb a modernkori zsidóság történetének talán legnagyobb horderejű fordulatához, a zsidó állam megteremtéséhez vezetett. A címe: A zsidó állam, szerzője pedig a pesti születésű Theodor Herzl volt. A Herzl által megteremtett nemzetközi cionista mozgalom a zsidóságot nemzetiségként fogta fel, s végső célként a zsidó nemzeti otthon megteremtésére törekedett az akkor éppen török kézen lévő Palesztina területén. A Magyarországi Cionista Szervezet (MCSZ) 1903-ban alakult meg Pozsonyban. Ugyanebben az évben Budapesten is létrejött a Makkabea, a cionista egyetemi hallgatók egyesülete. A Makkabeából ágazott el 19! 3-ban a Kadima, az első magyar zsidó cserkészegyesület, és az egyetlen hazai zsidó sportegyesület, a Vívó és Atlétikai Club (VÁC). A 20. század első évtizedében a zsidó hitközségek az emancipációs és a recepciós törvények birtokában, a Monarchia utolsó békeéveiben különősebb megrázkódtatások nélkül élhették életüket, s egész sor kulturális, tudományos és jótékonysági intézményt működtettek. I91I-ben indult Patai József zsidó kulturális és publicisztikai folyóirata, a Múlt és Jövő. A világháború évei az antiszemitizmus felerősödéséhez vezettek, amit fokozott az a tény, hogy a háborút követő forradalmak vezetői közül számosán voltak zsidók, akik azonban kommunista voltukat éppen a zsidó lét stigmáitól való végleges elszakadásként élték meg. A háború alatt fölerősödő antiszemitizmus a fővárosban legalább négyezer főnyire duzzadt galíciai zsidó menekülteket sújtotta legerősebben. A Tanácsköztársaság alatt razziákat rendeztek ellenük, s mintegy ezer zsidót vonaton deportáltak a lengyel határig 1919 júliusában. A proletárdiktatúra minden intézkedése, amely a polgárság és a polgári tulajdon ellen irányult, szükségképpen érintett nagyobb arányban zsidókát, mint nem zsidókat, hiszen a magyar polgárosodás sajátossága volt, hogy a zsidók arányszámukon felül, nagyobb mértékben vettek benne részt, mint a nem zsidó lakosság. A proletárdiktatúra után a fehérterror is nagy számban követelt zsidó — és természetesen nem zsidó — áldoza-24
