Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
VII. A földművelési ág felemelése (1905-1908)
dr. Fischer Gyula és dr. Adler Illés paptársai készséggel vállaikoznának. Az így megtartott istentiszteleteken a felszabadult növendékek és más iparosítják is megjelenhettek.A következő alkalommal Stern Ábrahám, Révay Miksa, Kuttner Miksa és Müller Adolf hitoktatók ismertették a tantervet. Dr. Hevesi Simon kifejtette, hogy elsősorban az érzületre és nem a tudományos nevelésre helyezi a fősúlyt. A hitoktatók a részletes tantervet 3 hónapon belül elkészítették. A műhelyi elhelyezés rendszerében nem történt változás. Szóba került a soffőr szakmára való kiképzés, de ezt Weisz Berthold főkép azért nem pártolta, mert produktív ipari foglalkozássá nem tökéletesíthető. Érdekes adat a rátermettség előtérbe helyezésére, hogy Horstein Árpád nevű fiút mivel ipari pályára nem volt alkalmas, a hölgybizottság gép- és gyorsírásra taníttatta ki és kenyérkeresethez juttatta. A közgyűlésen megjelent Emich Gustav min. osztálytanáesős minden alkalommal kinyilvánította elismerését az egyesület iparosképző tevékenysége iránt. 1906-ban a rendes kiadások már meghaladták az 50.000 koronát. A legnagyobb tétel — 12.000 koronával - a ruházat volt. A gazdasági bizottság egyik ülésén olyan nyilatkoztatok hangzottak el, hogy a béesi kézműegyesület olcsóbban szerzi be a ruhát és többet is ad, mint a magyar társintézmény. Ennek dacára Eisler Samu felszólalása alapján a bizottság feltétlenül a magyar gyártmányú anyagok beszerzéséhez ragaszkodott. Dr. Fried Adolfné a tanoncotthon fehérnemű szükségletének megszerzését intézte. A felsőiskolai növendékek a következő iskolákban voltak elhelyezve: I. Állami felsőipariskolák, II. Állami Építőipariskola, III. Magy. Kir. Iparművészeti iskola, IV. Állami Mechanikai Szakiskola, V. Ungvári Agyagipari Szakiskolák, VI. Székelyudvarhelyi Agyagipari Szakiskola, VII. Zalatnai Kőipari Szakiskola, VIII. Késmárki Szövőipari Iskola. Dr. Farkas Emil iskolai ügyosztályi elnök a felsőipariskolai növendékek haladásáról kedvező képet ad. Dr. Grauer Vilmos indítványozta, hogy az ösztöndíjas növendékek is ünnepélyes formában avattassanak fel. 1907 végén olvastatott Szabados Jenő és Bencze Lajós Berlinben dolgozó mechanikai segédek, volt jeles egyleti nővéndékek levele, melyben támogatást kérnek a berlini technikán való továbbképzésükre. Mivel ilyen fedezet nem volt, Schwartz Ferenc vá!asztmán)! tag szükségesnek tartotta, hogy ily célra külön alapítványok létesüljenek és a maga részéről azonnal felajánlott 1000 koro-88
