Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
VII. A földművelési ág felemelése (1905-1908)
rí állammá fejlődjék és büszke lehet Magyarország zsidósága arra, hogy úgy a gyáriparban valamint a kisipar terén méltón töltötte be helyét. Hm ellett a földművesképzésnél is haladni kell, de nem közönséges munkásokat, hanem értelmes, képzett szakerőket kívánna nevelni, akik az intenzív me- Zpgazdaság ágazataiban, a szőlészetben, kertészetben, stb. érvényesülhessenek. ” Megyeri Krausz Lajos megállapítja, hogy az egyesület kettősirányú működésében helyes úton halad. Az ez év végén tartott földművelési bizottsági ülésen - amelyen először jelent meg dr. Kohner Adolf és if). Sváb Sándor — az intézkedésekkel kapcsolatban rámutat a jelentés, hogy a zsidó földbirtokosok az egyesület törekvéseit kellőkép nem pártolják, másrészről nincs az egyesületnek munkásképző gazdasági telepe. Lőwy Mór a további haladást, ifj. Sváb Sándor pedig azt óhajtja, hogy az egylet segítségével kiképzett ifjak a kormány által az állami telepesek sorába nyerjenek felvételt. Ajánlja továbbá, hogy néhány növendéket a sárvári tejgazdasági iskolában képeztessen az egyesület. Dr. Kohner Adolf nem óhajtja zsidó gazdatisztek képeztetését; földművesek képzéséhez szükséges anyaggal az északkeleti zsidóság körében találkozunk, ezeket paraszt családokhoz adná és csak gyakorlati úton képeztetné és nem iskola által. Helyesli a kértészek, tejkezelők és vincellérek képzését. A bizottság javasolja a., munkásképző, gazdasági- és kertésztelep létesítését, b., elfogadja dr. Kohner Adolf indítványát az ország észak-keleti vidékén az Izr. Közalap által gazdasági munkásképzőhely szervezésére, c., elfogadja az állami telepesek sorába való felvétel iránti indítványt, továbbá nagyobb számú kertész, vincellér és tejkezelők kiképeztetésére vonatkozó javaslatot. Ezen pontokat az 1903. évi közgyűlésen egyhangúlag elfogadták és m. kir. földművelésügyi miniszter kiküldöttje Sierban János örömmel állapítja meg, hogy az egyesület a földművesképzés érdekében hathatósabban kíván közreműködni, amit őexcellenciája tárcája keretében támogatni fog. 1903 júniusában Blau Pál ajánlatot tesz a földművesképzés érdekében. Szabolcsban létesítendő földművesiskolához 500 holdas birtokot ajánl, mely 70.000 forintos vételárral évi 3000 frt. bérjövedelmet biztosít. Az iskolát a belsőségén lehetne felépíteni, mely 15.000 forintba kerülne és a maga részéről ehhez 5000 forinttal járulna, ezen kívül hajlandó a gazdasági ellenőrzésre, továbbá ha az egyesület tervei nem sikerülnének, bármikor kész a birtokot a vételárért átvenni. A vezetőség a távolság miatt az ajánlatot nem akceptálja és felkéri Blau Pált, hogy a felajánlott 80
