Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

VI. Az iparosképzés sikerei (1891-1904)

tartott hangversenyen felolvasott. E nagyszerű műből a következő két versszakot közöljük:

״Ámde: eger éves éjre is jön hajnal,

Új eszmék törnek be hatalmas robajjal,

Már divatját múlja a kegyetlen vadság,

Atharsog a légen: ״éljen a szabadság!”

Zord tilalom immár sémitát se lök be A vastól elmúló aranyos bűnökbe.

S gab ad a gsidónak a vas, úgy mint másnak!

Mehet még ügérnek, s mehet már kovácsnak.

Járhatja a börgét, mint rég; — vehet s adhat; —

De ha tetsgik: vassal sgánthat és arathat.

Forgasson ma rőföt — de annak idején Fegyvert kap, hont védni, minden gsidó legény.

S a föld legfőbb javát, amit hideg éssgel Sohasem nyerni meg — most megsgergik kéggel;

Arany nem adja meg — vasért megkapható A hon, a sgabadság... A vas mindenható!

Aga nemes Egylet, melynek ünnepére Költővé hevített engem sgívem vére,

Mindagt, mi e rímes besgédnek nem alja,

Ötven hossgú éve sgóval és tettel vallja,

A vasat — sgergőjét minden földi jónak —

Eg adta kegébe a magyar gsidónak.

Kik aranyért járták be eföld kerekét:

Eg egylettől kaptak elősgör vas-ekét,

Kasgát, kapát, ásót, fejsgét, kalapácsot.

Eg Egylet teremté a gsidó kovácsot,

Eakatost, kőmívest, ácsot, gépésgt, bognárt,

Eg a gsidó gagdát, sgántóvető polgárt. ”

Az ünnepélyt követő választmányi ülésen elnök örömérzéssel számolt be a jubileumi ünnepély nagy sikeréről. Azt óhajtja, hogy ״a jövendő korsgak méltó legyen ag egylet tradícióihog és a múltnak eddigi eredményeik eg. ” Bejelenti, hogy dr. Kohner Adolf, atyja dr. Kohner

62