Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
III. Küzdelmek és eredmények (1850-1867)
III. Küzdelmek és eredmények (1850-1867) Ha az egyletre érthetően bénító hatásúak is voltak az 1848./1849-iki szabadságharc eseményei, a magyar zsidóságra döntő kihatásúak. A türelmi adó megszüntetése volt az első útjelző a polgárosítás útján. Az egyenjogúsítást a szabadságharcban nyerte el, melyben bebizonyítóttá, hogy nagy érdemeket szerzett. Amidőn mindenfelől felgyújtották a házat, a zsidóság csak a mentésre gondolt, önmagára alig. Gyönyörű lapjai a történelemnek, melynek a hősies elszántság adalékai láthatók. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 28.-án mondta ki a zsidók egyenjogúsítását. De nemsokára győzött a túlerő és a világosi katasztrófa bezárta a nemzet hősi küzdelmét. Az önkényuralom bosszúhadjáratánál ismét kitűnt a magyar zsidóság nagyszerű hűsége és önfeláldozása és dokumentum erre a büntetéskép kivetett 2.300.000 frt., melyet a hitközségnek kellett begyűjteni. A temető csendje nehezedett a zsidóságra és intézményeire. Ez fejeződött ki az egyletnél is, ami a gyűléstilalom szigorú érvényesítésével is érthető. A legtöbb egyletet a hatóság beszüntette, jobb esetben alapszabályainak módosítására szorította. Az egyletről ezekben az években kevés adatunk van. Amikor mégis valami lehetőség mutatkozott működésének újbóli megindítására, a személyi válság támasztott akadályt. Dr. Jakobovics Fülöp elnök 1850-ben Budapestről elköltözött, melyet viszonyai változásával indokolt meg, így megvált az egylet vezetői tisztségétől. A helyzetet súlyosbította, hogy a cs. és királyi rendőrhatóság az alapszabályok módosítását követelte, az új elnök megválasztását nem engedélyezte és csak 1853-ban — ismét a Pesti Izr. Hitközség közbenjárására — sikerült a módosított alapszabályok jóváhagyását elérni. De mikor az alapszabályokat kinyomtatták, a cenzúrával ismét akadályt támasztottak és Protmann rendőrfőnök betiltotta a kiadását. Az indoklást ehhez az 5. és 6.§ szolgáltatta, melyek a magyar nyelvtudásról, mint feltételről szólnak és az iskolai oktatásban köteles tantárgynak minősítik. Tehát a magyarsághoz való ragaszkodás volt néhány évre akadály a működés újbóli megindításához. És jóllehet a munka megindult és időnként felmerülő zavarokkal folytatódott, csak 1858. 31
