Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
MIKEFE: újrakezdés, feloszlatás és emlékezés
is, ha tudjuk, hogy a szakma tanulását más szervezetekben, állami feladatként szervezték meg. A volt mikéfisták közül néhányan a baráti kapcsolatok fenntartása érdekében összejövetelt indítványoztak, ennek sikerét látva a következő években találkozókon mesélték el egymásnak túlélésük történetét és további sorsuk alakulását. Első alkalommal a Belvárosi kávéházban, majd a Várkert Kioszk-ban Budán, több alkalommal a Garai utcában, a Mazsike helyiségében, s aztán a Garzon étteremben a Bajza utca és a Damjanich utca sarkán. Ezek szervezésében tevékenyen részt vett Balázs Pál. Ezek a találkozások sok örömet hoztak. A közös emlékek visszaidézése sok derűt és a baráti szálak felfrissítését is jelentették. A sok emlék között jó volt visszagondolni a régi kulturális élményekre, így a még 1944 első két hónapjában is tartott műsoros délutánokra, Mendelssohn hangversenyre, Ascher Oszkár és más zsidó művészek fellépéseire. A találkozókon jelenlevő Egri István, Kabos László, művészek, vezetők és kisemberek, a régi társak, a volt MIKEFE- növendékek idézték emlékeiket. így az Országos Virágkiállitás 1927 novemberében tartott estjét is, ahol Nagy Endre konferált és ünnepelték a Virágkiállítás MIKEFE-pavillonjának nagy sikerét. De emlékeztek nehéz percekre is, mint amilyen a leventefoglalkozáson halálos sebet kapott 17 éves Steiner Béla sorsa volt, akit találatjelzés közben lőttek agyon a lőtéren. Mi a titka az összetartozás nem múló érzésének? A válasz azokban a levelekben fogalmazódott meg, amelyek érkeztek a sajtóban megjelent néhány soros felhívásra, hogy Budapesten a valamikori MIKEFE-tanítványok világtalálkozó összehívását tervezik. Üdvözölték — mint ahogy ajánlásában dr. Schöner Alfréd, a Budapesti Országos Rabbiképző Egyetem rektora írta - a zsidó kultúra és sorsformálás jelentős otthonának emlékét. És jöttek az üdvözletek, a MIKÉFE éveket dicsérve, ki-ki a saját sorsa alakulásában a kertésztelepen és a tanoncotthonban tanultakat, a szolidaritás érzését hangsúlyozva, amerikai, izraeli, francia, angol, svéd, svájci és ausztrál állampolgárként. ״Életem lényegébez tartozik, hogy mikéfista vagyok, írja Gőteborgból 2000 augusztusában Somogyi József, hozzátéve: ״mindég büszkén beszéltem arról, hogy a magyar zsidóságnak — szinte egyedülállóan a világon - egy ilyen intézménye volt. Kertész Ódon neve szinte szent 221
