Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)
X. A reorganizáció (1922-1929)
gatói minőségben., az internátusi felügyelettel pedig Seltmann Dezső tanárt bízták meg. Fél év múlva dr. Lamberger eltávozik és egy ideig Mohr Menyhért gazdasági intéző veszi át a hatáskörét, majd 1927 februárjában Székely László fővárosi nyug. felsőkereskedelmi igazgatót választják meg a telep vezetői állására. A tanügyi bizottság több ülésen foglalkozott a kertésztelepi nevelési és oktatási ügyekkel. Egy alkalommal Lohr Lajos tanár megjelölte a jövő feladatait, sötét képet festve a jelen helyzetéről, mire egy bizottság küldetett ki, mely üdvös rendelkezéseket hozott, majd Székely László igazgató elkészítette a rendtartási és fegyelmi szabályzatot, melyet a tanügyi bizottság elfőgadott. A közismereti tárgyak kapcsán a német nyelv oktatásának kibővítésére is határozat történt, épígy a slöjd oktatásának bevezetésére. Már 1927 őszén Héber Bernát és Stern Abrahám bizottsági tagok jelentős javulást állapítanak meg és a tanügyi bizottság az igazgató áltál elismerését fejezi ki a növendékeknek. Az 1926—27-ik tanévben immár 13 növendék tette le sikerrel a képesti vizsgálatot. Közülük kettő tovább képezte magát, az egyik dr. Almási Lajos, a telep későbbi tanára és Breuer Endre, kit ma a költészet területén Barát Endre néven ismernek. Ha az iparos pártnál az otthonnak a kertésztelepre való kihelyezése váltott ki ellenzést, úgy 1926 végén a kertésztelep barátai álltak szemben Kertész Vilmos alelnök ama indítványával, hogy a telepet adják bérbe, mert ״az adósságok folyton növekednek és ez út a csőd felé visz■ ” Indítványához csadakozik dr. Deutsch Ernő is, a hanyadás okául állapítva meg, hogy a mérlegnek két szárnya nincs egyensúlyban, viszont Dános László nem tette magáévá, hanem a megoldást egy megfelelő ember beállításával kívánja. Épígy Schwarcz Ármin, aki hangsúlyozza az intézmény karitatív jellegét, mely hasznot nem produkálhat és ״szégyellne, ha egy %sidó intézményt bérbe kellene adni”. Épígy ellenzi a bérbeadást Klein Gyuláné, Adler Gyula és Fried lgnácz, míg Gálosi József és Krausz Vilmos további kísérletezést óhajtanak, ugyanígy Bánó Dezső, aki államsegély kieszközölésével óhajtja a megoldást. De ily viták felrázták az egyesületet és a propaganda erősödött. Klein Gyuláné a legszélesebb mozgalom megindítását kívánta a Mikéfe érdekében és amikor később némi elkedvetlenedés mutatkozott nála, Dános László ismét kiegyenlítő tényező volt, kijelentve, hogy helyesli a két ág nemes versenyét és a kritika is jogosult, a fő, 147
