Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

X. A reorganizáció (1922-1929)

A Gazdasági Tanács előterjesztésére 1926-ban a vezérlő bizottság elvi hozzájárulását adta a hívek által felépítendő egyesületi templom létesítéséhez. Templomi szakosztály alakult, melynek elnöke dr. Soltész Adolf, alelnökei: dr. Brügler Bertalan és Grosz Gyula lettek. Megindult a szervező és gyűjtési munka, de a kritikus gazdasági helyzetben megfelelő eredmény nem mutatkozott. Pozitív eredmény mindössze az lett, hogy a nagy ünnepi Istentiszteleten résztvevő hívek kérésére Fellner Leó ügyvezető alelnök előterjesztése alapján az egyik helyiség megmaradt állandó imaháznak, azt a chanukai ünnepélyen felavatták. Ezentúl a templomban reggel és esete ima volt. 1927- ben már buzgó hitközségi élet fejlődött ki és az egyesület jótevői emlékére két requiemet tartottak benne.

Sajnos minden ügynél azt kellett tapasztalni, hogy az akaratot a lehetőség legyőzte. így az ipariskola tervénél is be kellett érni azzal, hogy ennek megvalósítását memorandumban kérte az egyesület a Pesti Izr. Hitközségtől.

Mint említettük, szervezeten kívüli osztályként működtek a Mikéfe mesterek és Gálosi József indítványára 1926. december 6.-án Takarék asztaltársaságot alakítottak a baráti érzés ápolására, a tagok érdékeinek előmozdítására és az egyesületi növendékek támogatására. Az elnök Székely Bertalan, ügyvezető elnök Gálosi József lett. Az egyesülettel való szoros kapcsolat dokumentálására a Mikéfe elnökségének tagjait díszelnökké választották meg, melyek sorában különösen lelkes együttérzését tanúsított és segítséget nyújtott if), dr. Fodor Károly az egyesület ügyésze. 1927-ben 70 pár cipőt és 210 rend fehérneműt adományozott az asztaltársaság. Az iparosképzéssel kapcsoktos szakszerű irányító tevékenységet még fokozta. A tagok részére előadásokat, vitaüléseket és társasvacsorákat rendezett és a Mikéfe jövőjével kapcsolatban a tanoncotthon felépítésére memorandumot intézett az egyesület vezetőségéhez.

Ennek eredménye, hogy amikor 1926 végén Fellner Leó pénzügyi bizottsági elnök a kertésztelep részére 180.000.000 korona kölcsön felvételére tett előterjesztést, az összegnek a tanoncotthonra való bekebelezésével, egyes bizottsági tagok erős ellenzéki magatartást tanúsítottak. Krausz Vilmos elismerte ugyan a heroikus munkát, de nem látja az orvost, ki gyógyítson. Székely Bertalan sem járul hozzá a tanoncotthon megterheléséhez, mert kétséges, hogy a telepi gazdálkodás hova vezet. Nagel Marcel és Fried Ignácz a segítés egyéb módo-144