Kertész Ödön: A Magyar Izr. Kézmű- és Földművelési Egyesület százéves működésének története - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 8. (Budapest, 2011)

IX. Munka a világháborúban és az azt követő időszakban (1914-1921)

ban tisztségéről 1915 márciusában lemond azon érdekes indoklással, miszerint arról győződött meg, hogy a sok rendelkező az ügynek hátrányára van. Érdemeiért tiszteletbeli taggá választották. Ez időszakban elhunytak: Weisz Berthold, az egyesület tiszteletbeli alelnöke, ki úgy az iparostanoncotthon mint a kertésztelep létesítésé­­nél nagy érdemeket szerzett, Márkus József Budapest volt főpol­­gármestere az intézmény barátja és jóakarója, Gomperz Károly örö­­kös alapító tag, Szabolcsi Miksa a magyar zsidóság kiváló és lelkes harcosa, Schwartz Ferenc örökös alapító és választmányi tag, ki mint a magyar gazda kimagasló mintaképe a földműves és kertészképzés lelkes barátja volt és több alapítványával is megörökítette nevét az egyesület történetében, és Kuttner Miksa hitoktató, ki több mint 30 éven át működött az egyesület hittani iskolájában. 1916- ban a háború hatása fokozottabban érezhető. Naponta ér­­keznek hírek hősi halottakról, kik az egyesülettel, vagy mint volt nö­­vendékek, vagy mint támogatók voltak kapcsolatban. Az ipari szakis­­kólái növendékeket újból istápolja az egyesület és számuk 7-ről 25-re emelkedett, köztük 2 nőhallgató. Épígy emelkedett a földművesnö­­vendékek létszáma 7-ről 14-re, akik számára a féldíjmentességet is kieszközölte az egyesület. Az internátusokban a gazdálkodás sok gondot ad, mert az élelmezés és ruházat költségei megnégyszereződ­­tek. De azért a felvetett problémák felszínen maradnak. így dr. Son­­nenfeld Zsigmond a tanoncotthon bővítését javasolja és az új ott­­hont a fővárosi élet gócpontjában kívánja felépíttetni. Dr. Szama Sándor, a budapesti állami gyermekmenhely igazgatója a menhelyi iparostanulók vallásos nevelése és szakszerű képzése érdekében együttműködést óhajt létesíteni az egyesülettel és mivel erre készsé­­get tapasztal, rövidesen 3 zsidó hitű iparostanulót ajánlott. Érdekes, hogy a vitában résztvevő szellemi előkelőségek megállapítják, hogy a tapasztalat szerint ezek a zsidóság részére elvesztek és e szempontból dr. Mezei Ferenc hangsúlyozza a felekezeti patronage munka jelentő­­ségét. 1917- ben a helyzet kedvezőbb és a növendékek létszámában némi emelkedés van. így az iparosnövendékek létszáma 176-ról 266-ra nőtt. A hadiárvák felkarolása első helyre kerül. De az új tanoncott­­hon felépítésével kapcsolatos terveket a napirendről levették. Az egyik ipari végrehajtó bizottsági ülésen a titkári jelentés megállapítja, hogy ״Többet kellett áldozni sokszorosan, hogy annyit adjunk, mint am-111

Next

/
Thumbnails
Contents