Toronyi Zsuzsanna (szerk.): Zsidó közösségek öröksége - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 7. (Budapest, 2010)

Bevezető Források a magyar zsidó kulturális örökségről 1945-1960

vezése” szerepelt. A bizottságról nem maradtak fenn további adatok, feltételezhetően a háborús viszonyok között valós működést nem fejthetett ki. Ugyanakkor a téma utat nyert az akadémiai kutatásba is: az 1943-ban megjelent ״A klasszicizmus építészete Magyarországon” című monográfia5 Magyarországon elsőként zsinagógákat is idézett művészettörténeti, építészettörténeti emlékekként.6

A diszkriminatív zsidótörvények után a zsidó tudományosság egyre inkább magába fordult, és előtérbe került a meglévő értékek dokumentálásának, megmentésének igénye. A Zsidó Múzeum dolgozói vidéki gyűjtőkör utakat tettek, melyek során pl. a 18. században jelentős Zsámbék közösségétől be tudták gyűjteni a régi hitközségi jegyzőkönyveket. Más közösségek, pl. Paks, Gyönk, Bonyhád és Hőgyész nem adták a múzeumnak értékeiket, itt ״gazdag anyaggal, de meg nem értéssel” találkoztak a múzeum munkatársai.7 Ugyanekkor a Zsidó Múzeum legértékesebb tárgyait már 1942-ben a Magyar Nemzeti Múzeum pincéjében rejtették el, néhány, a nedvességtől féltett tárgyat pedig bankszéfbe helyeztek; ez utóbbiak soha többé nem kerültek elő.8 További pusztulást jelentett, hogy a német megszállás után a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet lefoglalta a múzeum értékes könyvállományát.9

1944 koranyarán gettóba zárták és deportálták a vidéki magyar hitközségek tagjait. Ezzel párhuzamosan zajlott a magyar zsidók kifosz-5 Zádor Anna - Rados Jenő: A klasszicizmus építészete Magyarországon, Budapest, 1943. Az említett zsinagógák: debreceni régi zsinagóga, berettyóúj falusi, apostagi, kecskeméti régi, abonyi, nagykőrösi, bajai, szegedi régi, békéscsabai, kismartoni, nagykanizsai, lovasberényi, várpalotai, gyöngyösi régi, mádi, óbudai, hunfalvi, liptószentmiklósi, nyitrai, nagykosztolányi és a miavai.

6 Ezt megelőzően zsinagógák csak elvétve szerepelnek a többek között Borovszky Samu millenniumra megjelent 21 kötetes művében, (az abonyi, apostagi, aszódi, irsai, nagykőrösi, péceli, tápiósápi zsinagógák) Borovszky Samu szerk.: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monográfiája: a Magyar Korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Budapest: Apollo, 1896—1910.; illetve egyes helytörténeti munkákban.

7 Az Országos Zsidó Múzeum igazgatóságának jelentése az 1942-43. évről. In: Libanon, VIII. évf. 1943. 4. szám. 112-118.

8 László Mravik: The ״Sacco di Budapest” and Depredation of Hungary 1928-1949. Budapest, 1998. 209.

9 Scheiber Sándor: Zsidó könyvek sorsa Magyarországon a német megszállás idején. In: Magyar Könyvszemle 1970. 233—235.

10