Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
DuscHiNSZKY Mihály rákospalotai főrabbi folytán lettek volna Acherekké, az még némileg megbocsátható volna. A tudományos foglalkozás természeténél fogva kétkedésre, tagadásra szoktatja az embert, sőt minél jobban válik ki önmaga erényeivel, annál könnyebben tántorodik meg hitében. Látom azonban, hányszor párosul az álszenteskedés, a képmutatás az igaz erény hiányával. Hisz Achert saját bevallása szerint nem műveltsége és tudása, nem tudománya és bölcseleté vitte hitének megtagadására, hanem a madárfészek esete. Ebben az értelmes ember pedig csak egyszerű szerencsétlenséget látna, melynek semmi köze Isten lényéhez és hatalmához. Elisát kicsinyes esemény tette Acherré. S így van ez mindig, a legtöbb embert kicsinyes mindennapi indokok vezetik hitük megtagadásához. Ez azonban csak jellemgyengeség, az ingadozó tudákosság eredménye, mely nem egyéb semmitmondó, olcsó kételkedésnél. Az igazi műveltség rabbi Meirt jellemzi, s nem egy Acher jár úgy, hogy halálos ágyán könnytelt szemmel tekint a hitében erős Meirre, hallgatva szavára. Várj, míg elmúlik a sötétség, az Ö- rökkévaló meg fog váltani, ha megjön a reggel. Még az utolsó pillanatban is megváltozhatsz újra, s az életből a vallomással távozhatsz: ׳ה דחא. II Elisa-Achert eltemették. Nem gyászolta őt, ki Istent és Tóráját nyíltan tagadta, senki, csak rabbi Meir, aki hitt megtérésében. Egyszer azonban rendkívüli hírt hoztak rabbi Meimek: tüzláng csapott ki Elisa sírjából. Ijedten hallotta ezt, s szomorú szívvel sietett ki a sírhoz. Oda érve a komor helyre, lidércfényt látott, odament, reá borította köpenyét, s mondta: várj még az éjjel. Ha eljön a reggel, megvált talán 88
