Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
VÁLOGATOTT BESZÉDEI meg én is,55 56 57לגלגב הלישב בונב ןועבגב תיבב םימלוע , ha Gilgalba, Silóba, Novba, Gibeonba mész, oda kísérlek én is, elkísérlek a vér örök honába is, 56רזקן<ב יתומת תומא. Rut leveti magáról mindazt, ami Moábhoz köti. Azt mondja, ahová Isten vezet, ott alapítok Neki hajlékot a fogságban, a számkivetésben, kint a szabad ég alatt hajléktalanul, ellenségeim gúnyja között tisztelem én Istenemet, mert nem vágyódom a pogány népek hiú örömeire, hanem Izrael nemes, erkölcsös, eszményi családi boldogságára. Ilyen zsidó nőnek nem kell imaház, hogy ájtatosságát végezze, ő házában fejti ki Istennek tetsző működését. És a férfi, Boáz is, házában és szántóföldjén tiszteli istenét, mindenütt emléket állít neki. Mert az a zsidóság igazi lényege, hogy az egész élet, annak minden megnyilatkozása isteni talajon épüljön föl, az imaház pedig csak Isten imádásának és tiszteletének külső megnyilatkozására szolgáljon. Az igazi szentély maga a család legyen, ott említsék folytonosan Isten nevét, ott tanulják, szeressék és dicsérjék Isten tanát. Ez volt a zsidó család. Ha egyszerűbbek voltak is elődeink templomai és istentisztelete, imájuk és ájtatosságuk azonban mélységes és bensőséges volt. Ha nyomorban és számkivetésben éltek is, mint Jehezkel, az elnyomatásban, nehézségek közepette, a vad és idegen földön tiszta helyeket, csöndes völgyeket alapítottak, hol Isten nevét említették. Hogy ez ismét így legyen, tekintsünk mi is a kinyilatkoztatás ünnepén bánatosan apáink sírjaira, vajha az ő szellemük föltámadna keblünkben, hogy a kinyilatkoztatás ünnepén megtanuljuk 57אנמחר אביל יעב, hogy a Tóra a szívet és a szellemet kívánja, nem pedig a pompát és a formaságot. Mert a Tóra Isten 63 55 Rut Rabba, Parasa 2. 56 Rut 1,17. 57 Ibn Ezra Kohelet, 5,1.
