Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)
Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)
VÁLOGATOTT BESZÉDEI megmagyarázásának szentelik. Annak, hogy az idegenszerü érzést szívükből eltávolítsák, hogy az őszinte, mit sem titkoló, nyílt vallomás újból közelebb hozza a gyermekeket atyjukhoz, hogy keblükben újból felébredjen és megerősödjön az összetartozás, a gyermeki szeretet érzése. Atyánk így bennünket, egész szívvel hozzá visszatérő gyermekeit az engesztelés nagy napján keblére fogadhat. Csak aztán engedjük át magunkat a viszontlátás örömének. Kezünkben az ünnepi csokorral, az emberek egymáshoz tartozásának jelképével, a ;־DlD-ban, az isteni oltalom és az emberi bizalom hajlékában tartjuk meg a ןמז 47ונתחמש, az öröm idejét. Most azonban ütött a válás órája, és mi, letéve kezünkből az öröm szimbólumait, ismét komoly érzésekkel állunk színe előtt, hogy a םשג imában még azon óhajtásunkat is kifejezzük, mely már eddig is szívünket eltöltötte, de melyet még eddig ki nem mondhattunk. 48לכב םוקמה רשא ריכזא תא ימש אובא ךילא , mert minden helyen, hol nevemet említik, eljövök tehozzád. Ez nem üres beszéd, ájtatos híveim, maga az élet igazolja. Azon ember házában Isten jelenik meg, kit szíve Isten házába vonz, kit lába oda vezet, de távol marad azok házától, kik Isten házát csak ritkán vagy sohasem keresik föl. Figyeljék csak meg azon embereket, akiket szívük vonzalma, lelkűk meggyőződése arra indít, hogy naponta, munkájuk előtt Isten házát felkeressék, hogy ott kezüket, szívüket, elméjüket az Úr akaratának rendeljék alá, ajkukat az ima szavával szenteljék meg. Kik hiányt éreznek, ha napi munkájukat nem fejezhetik be az Úr hajlékában elrebegett imával. Kik a szombat, az ünnep beköszöntével félredobják gondjaikat, vállalkozásaikat, és Istenben bízva sietnek, hogy szent 47 Abudraham, Szeder Tefillat Szukkot. 48 Mózes II. 20,20. 59
