Haim Genizi - Yehuda Friedländer - Frojimovics Kinga (szerk.): Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi válogatott beszédei - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 6. (Budapest, 2005)

Válogatás Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi beszédeiből A millenáris ünnepség alkalmából elmondott beszéd (1896. május 10.)

Duschinszky Mihály rákospalotai főrabbi

Hámánja, nincs kor, amelyben ne szorulnánk rá a Mindenható védő, oltalmazó és segítő gondviselésére.

De mintha Eszter könyve valamit meg akarna itt különböztetni. Mintha kétféle napról szólna, melyekről meg kell emlékeznünk. Ezen napok םימלהו הלאה םירכזנ םישג?נל4<)־ emlékezetben maradnak és megtartatnak, 205ימיו םירופה הלאה איל ורבעל, a Purim napjai nem fognak elmúlni, emlékezetük nem szűnik meg. Idézzük fel a mai március 15-én, a magyar nemzet ünnepén, e heti ünnepünket, a Purimot, és annak eszméit, talán sikerül a két ünnep eszméi között hasonlóságot találnunk.

1

Ezen napok emlékezetben maradnak és megtartatnak םימלהו הלאה םילכןנ םישענו. Melyek ezek a napok - םימלה הלאה? Eszter könyve már egyszer említi őket. És történt ama napok תאולמבו םימלה 206הלאה elmúltával, Ahasvéros király lakomát rendezett mindenkinek, aki fővárosában tartózkodott. Ezt a lakomát állítja a הליגמ azon események élére, amelyekből a zsidóság veszedelme és nagyszerű megmenekülése következett. Ezt a lakomát a király - bölcseink magyarázata szerint - abból az alkalomból rendezte, hogy számítása szerint letelt a hetven év, melynek végére Jeremiás próféta jóslata a zsidó nép megváltását hirdette. A hetven év letelt, a zsidóság azonban nem rázta le a perzsa uralom jármát, meg sem kísérelte azt. A zsidóság felszabadulásától féltek, azt hitték, ez csak a birodalom romba dőltével valósulhat meg. Azon ujjongtak és örültek, hogy íme még él a nép, 204

204 Eszter 9,28.

118