Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
Bárhogy védte a zsidókat egy darabig a kormányzó hatalom, a Thúrzó Elek helytartósági törvényszéke egyes zsidókat a máglyára vetett a többieket pedig nem sokára királyi végzés űzte ki a városból. A vérváddal kapcsolatos vizsgálat folyamán a nagyszombati polgárok a királyhoz fordultak, hogy teljesítse gyakorta visszautasított kívánságukat, mely a zsidók letiltását foglalta magában. Kiűzésüket a keresztény vallás szempontjából és az okból javasolták, mert kereskedésükkel, pénzműveleteikkel ártalmára vannak a polgároknak, akiktől adósságaik fejében elveszik a házakat s szőlőket.84 85 Ferdinánd ez alkalommal végre hajlandóságába fogadta a polgárok kérelmét. A zsidó-égetés után 1539. február 19-én rendeletet bocsájtott ki, mellyel Nagyszombatból örökre száműzte a zsidókat, de oly föltétellel, hogy a város a zsidók adójának kárpótlásául évenkint Szent György napján ötven forintot köteles a kamarának beszolgáltatni, vagyis felét annak az összegnek, melyet a pozsonyiak a zsidók kiűzetéseért tartoztak volna fizetni, ha pedig Pozsony várost a király bizonyos okokból felmentené ezen teher alól, Nagyszombat mégis köteles legyen azt hordani. Ahogy a kiűzési rendelet megjelent, a nagyszombatiak elkövették azt a méltatlanságot, hogy letagadták, nem fizették a zsidók adósságait, sem nem adtak asszistentiát, hogy a falusiaknál lévő kölcsönöket, ahogy a király kívánta, behajthassák. Ferdinánd tehát március 12-én megparancsolta, hogy addig ne kényszerítsék a zsidókat az elvonulásra, míg adósságaikat nem kapták meg.86 Mielőtt — 1540 új éve előtt — a zsidók keserves emlékek helyéről elszéledtek, templomukat, nem csak hálából, hanem minél előbb elköltözhessenek, Peregi Albért pécsi prépostra, királyi kamarásra ruházták, ki a zsidók vagyona s életének érdekében szolgálatot tett nekik,87 88 mint az a József nevű hitsorsosuk— lehet, hogy a német zsidók ügyvivője, Rosheim József volt ez, — aki érdekükben hűségesen járt közbe Ferdinándnál. Nagyszombat megígérte ugyan, hogy örökre kárpótolja a kincstárt a zsidók adójáért, de szavához nem maradt hű. Mint Pozsony város, Nagyszombat is Miksa főherceghez folyamodott, hogy szabadítsák fel a zsidó census alól, mert méltatlannak tartotta, hogy a zsidókért a keresztények lakóijának.89 A főherceg, tekintettel 84 Nagyszombati levéltár. 85 U. i. 86 Eredetije Országos Levéltár, Beniquae resolutiones, 1539 február 19. Az oklevél gyakran jelent meg nyomtatásban. 87 Nagyszombati levéltár, M. Zs. Oklevéltár, 436. 88 Habentus igitur respectum singularis beneficii et patrocinii, Nagyszombati levéltár. 33
