Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
A rendeléstől számított egy hónapra, november 9-én vonult ki a zsidóság Pozsonyból. Néhány polgár kísérte a szomorú menetet Dévény felé. Zsinagógájukból 1539-ben szárazmalom lett, utóbb beépült az Orsolya kolostorba. A mohácsi vész idején elmenekült zsidók házait a pozsonyiak elajándékozták, mert értékük nem folyt be.57 De a királyné rendeletével kiűzőitek se kaphatták meg simán házaik értékét, erre mutat a régi praefectus fiának panasza, hogy a pozsonyiak háborgatták házának eladásában. Néhány évvel előbb pedig Cseh Jakab nagyszombati zsidó neheztelt, amiért a polgárok nem akarták neki kiadni a kezei közt volt dolgait.58 59 A pozsonyi zsidók megpróbálkoztak ugyan, hogy visszavonassák a kitiltó végzést, de a polgárok útját állták igyekezetüknek, oly módon, hogy Mária protekciójához fordultak, aki megkérte Ferdinándot, hogy tartsa érvényben intézkedő-59 seit. A zsidók tetemes évi adója helyett csupán 100 forintot kellett volna Pozsonynak a kamarának fizetni, de amint Ferdinánd, Miksa és a magyar kamara rendeletéiből kitűnik, hátralékban maradtak evvel.60 Ugyanazon napon, melyen a pozsonyi zsidók kivándoroltak, nyílt meg Székesfehérváron a Szapolyai-párti koronázó országgyűlés. A megkoronázandó erdélyi vajda és hívei, különösen Werbőczy István, a ,,Hármaskönyv” szerzője, már a két év előtti rákosi gyűlésen elkeseredetten keltek ki a zsidók ellen. Werbőczy a pápához írt levelében a lutheranizmus legelkeseredettebb ellenségének nevezi magát, de egy fokkal se volt más a zsidók iránt. Előrelátható volt, hogy pártjából, melyre ékesszólásával és tehetségével hatalmas bfolyást gyakorolt a kapzsi jogtudós, ki rengeteg birtokot harácsolt össze,61 a fehérvári országgyűlésen újra kifakad a kárhoztató szó. A hangulatot megvilágítja az országgyűlés e szűkszavú törvénycikke: Elhatároztatott az is, hogy a zsidók ezen ország minden vidékéről, szabad királyi városaiból és helységeiből rögtön kiűzessenek. A végzés nem hozott bajt a zsidókra. Az országgyűlés határozatait János király nem erősítette meg. Ezenkívül a decemberi pozsonyi országgyűlés, mely Ferdinán-57 U. i. 58 Pozsony város levéltára, M. Zs. Oklevéltár, 422. 59 Quas ne nunc quidem Maiestati suae sacratissimae solutas esse arbitramur. Pozsony város levéltára, Lad. XX. no. 23. és 68., M. Zs. Oklvéltár, 344. 60 M. Zs. Oklvéltár, 351. 61 Magyar Zsidó Szemle, VIII. évf. (1891.), 65-66., M. Zs. Oklvéltár, 372. 25
