Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
dozásuk emlékjele utódaik, az Aleman törökországi zsidó család részére III. Mohammed szultántól kiadott privilégium. A budai zsidók remegve várták a szultánt. Buzgón kérték Istent, hogy fordítsa feléjük hajlandóságát. A padisah szeptember 11-én vonult be a fővárosba. A zsidók iránt kegyelemmel volt. Izrael gyermekei ellen senki egy szót se szólt, vagyonukból egy cipőszalagra valót se vittek el — beszéli a francia uralkodók és a török Ottomán-ház királyainak zsidó krónikája. Két nappal azután, hogy a győzelmes szultán visszaindult Törökországba, a kegyelmet nyert budai árusok, iparosok, zsidók eltávoztak Budáról. Szulejmán ugyanis elhatározta, hogy őket is, mint Buda kincseit, emlékeit és fegyvertárát elszállíttatja, mivel ,,nekik hazájuk elhagyása a nyomorúságból való megszabadulás”. Szeptember 22-én hajóra rakták a budai és esztergomi és másunnan összeszedett zsidókat, kétezernél többet, kiket Törökország városaiban elosztottak. Az elhurcolt budai keresztények számára Konstantinápolyban a Héttorony környékén jelöltek ki állandó lakást. Szulejmán hasonlóan járt el néhány év előtt Belgrád elfoglalásakor. A kegyelmet kérő nándorfehérváriak egy részét családostul szintén a Héttorony közelében telepítette meg, mely városrész róluk neveztetett Belgirádnak. Mindeddig még nem sikerült felderíteni az okot, amiért a budai zsidók a meghódolt keresztényekkel együtt az ozmán birodalomba vitettek. Szulejmán és elődei benépesíteni akarták hatalmas birodalmukat, ezért szabadalmakkal édesgették magukhoz az európai iparosokat és kereskedőket. A felajánlott tágkörű kiváltságok, melyeknek egyik pontja a vallástürelem volt, idézték elő, hogy Európa minden részéből, különösen Spanyolországból egész zsidó rajok tódultak Törökországba. Valószínűleg a budaiakat is ily ígéretekkel vették rá, hogy telepedjenek meg a Balkán-félszigeten, ahol megoltalmazva, békében élhetnek. A magyar zsidókhoz ily értelmű kiáltványt már régebben intézett Czárfázi Izsák drinápolyi rabbi.40 41 Valószínűbbnek látszik, hogy a budai és esztergomi zsidók nem jószántukból vándoroltak ki, hanem büntetésből küldettek el hazájukból. Azt csak nem tartotta bűnnek a török, hogy nem szöktek meg, mint a királyi udvar és az előkelők, hanem bevárták jövetelét. Figyelemre méltó, hogy míg a közvetlenül érdekeltek a zsidók s törökök történeti forrásai a zsidóknak tudják be az urak s katonák elmenekülése miatt üresen 40 Rosanes Salamon levélbeli értesítése. 41 Rosanes, i. m. 19. 18
