Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
egy pincébe csukatta, néhányat pedig magához vett, hogy mutatnák meg neki az elrejtett kincseket. Egy pince romjai közt, hova a zsidók vezették, tényleg kincset talált, melyet Schöning Lipót király számára foglalt le. Néhányat a császáriak tolmácsul küldtek a várkastélyba, hogy az itt még egyre harcoló törököket, kik közt a napos húsz zsidó is jelen volt, a fegyverletételre rábeszéljék. A Budán tartózkodó zsidók közül néhány száz nyert kegyelmet, a többi a Dunában lelte halálát, vagy a dühös katonák kardcsapásai alatt pusztult el. A császárnak fényes diadalát a legkegyetlenebb embertelenség szennyezte be. A vérükben fetrengő zsidóknak s törököknek hasát felmetszették. A fennkölt lelkű Grimani Ferenc utálattal s borzalommal látta, hogy mire viszi az embert dühe, becsvágya. A fogoly zsidók szanaszét heverő hitsorsosaik hulláit összeszedték és a templom közelében levő genizában, ahová a kopott héber iratokat szokták elrejteni, helyezték el. Az eldugott holtak az égő város zsarátnokai alatt hamvadtak el. Emlékkő nem jelzi közös sírjukat, de a kegyelet gondoskodott, hogy nevük ne menjen feledésbe. A wormsi hitközség emlékkönyvében, melyben feljegyeztettek minden századnak zsidó vértanúi, kik agyonverettek, lemészároltattak, megfojtanak, akasztófán, kelékbe törve, megkövezve adták ki lelkűket, kik élve kerültek a föld alá, tűz- és vízhalált szenvedtek, lófarkhoz kötve, kemény büntetéssel megfenyítve haltak meg Isten egységének vallása miatt: ezen mártírok közt helyet nyert hetvenkét budai meggyilkolt is, többnyire asszonyok, leányok, fiúk, ifjak. Hat órakor délután két lovas vágtatott Budáról a Bécs felé vezető úton, hogy megvigyék a császárnak az örömhírt, hogy Buda elesett; egy óra lefolyta alatt már kitűzhették a császári lobogót a félhold helyébe. Ezalatt Budán megkezdődött a fosztogatás. A leggazdagabb zsákmány a brandenburgiak kezébe került, kik a basa házát és a ghettót kerítették hatalmukba, honnan mindent elraboltak. Amit nem hordhattak el, számos tórát, százakra rúgó héber könyveket, a lángoknak hagyták martalékul. Gróf Marsigli érdeme, hogy egyes héber kódexek, miket a tűzben álló zsidó templomból s utcából ragadott ki, máig fennmaradtak.157 Még harmadnap is égett a város, hova szeptember 4-én török és zsidó foglyokat küldtek, kik a tüzet eloltották, a megmaradt hullákat a Dunába dobták, kitisztították a várost és a sáncokat, az approettókat befödték. Buda visszavívása leírhatatlan örömöt keltett Európában. Istentisztelet, ünnepély egymást érte, emlékérmek verettek; az ostrom leírását, Buda történetét, a hadvezérek és a császár magasztalását tartalmazó lapoknak, füzeteknek, könyveknek f57 Beliczay Jónás, Marsigli élete és munkái, 30. Magyar Könyvszemle 1906. évi.: A bolognai Marsigli-iratok; Veress Endre, gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadimérnök jelentései. 69
