Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
is azont cselekedteti.” A szombatosok számának megapasztására, vallásuktól való eltérésre szolgált az 1638-ban Deésen tartott tárgyalás. A szombatosok üldözése, börtönbe vetése, irataik elkobzása, javaik megfosztása volt a deési terminus eredménye. Sokan az ítélet elől úgy menekültek, hogy színleg elhagyták a szombatos vallást. A Kővárban bebörtönzött és birtokaiból kizavart Péchi is a református hitre tért. Akadtak azonban, akik elköltözve inkább otthonukból, semmint vallásuktól szakadtak el. E fájdalom tette a szombatosok ajakára a fohászt:146 El kell vallásunkért atyánkat, anyánkat Hagynunk, édes földünket, Feleségünk, fiunk, házunk, örökségünk, És minden életünket. Sok nyomorúságot búdossat kell tennünk, Tűrnünk sok gyalázatot; De kicsinynek véljük, csak engedd érhetünk Az utolsó szombatot. Talán e kivándorolt szombatosokra vonatkozik Giovanni Arciri varsói pápai nuncius levele Pansirolo bíbornokhoz, a Collegium de propaganda fide elnökéhez, kinek 1648. január 16-án azt írja: A király értésére adta, hogy a przemysli egyházmegyében holmi eretnekek, szombatosok fordulnak elő, akik a szombatot ülik, a disznóhús evésétől tartózkodnak, gyermekeiket nem keresztelik, hanem körülmetélik. A király közölte vele, hogy igyekezni fog kiirtani a körülbelül négyszáz tagú szektát, mely mintegy hat év előtt támadt. Erre én őt szorgalmazni fogom okkal-móddal és szorongatással is, míg csak ki nem viszem, hogy ígéretét beváltsa — írja a nuncius.147 A sok üldözés, de az a körülmény is, hogy lelkes, kimagasló vezető nélkül maradt a felekezet, mindinkább szűkebbre szorította a szombatosok körét, olyannyira, hogy 1867-ben már csak Bözöd-Újfalun volt maradékuk, akik nyíltan áttértek a zsidó hitre. 146 Kohn, i. m., 70-71. 147 Századok, 1908. 567-568. 1909. 60-61. 61
