Frojimovics Kinga - Schweitzer Gábor (szerk.): Adalékok Büchler Sándor és Kohn Sámuel történetírói munkásságához. A magyarországi zsidóság történetíróinak emlékezete, avagy Egy kézirat legendája - Magyar Zsidó Levéltári Füzetek 2. (Budapest, 1997)
Büchler Sándor A zsidók története Magyarországon. A mohácsi vésztől a szabadságharcig
gonosz vádakkal bosszulta meg magát hitsorsosain. Lengyelországban a hitközségi elöljáróság kivágatja egy zsidónak a nyelvét, kiszúratja a szemeit; a megcsonkított áttért keresztény hitre és családja a zsidók legnagyobb ellensége lön. Budán is megrémült a hitközség, midőn Jakab ben Mordecháj fölvette a turbánt, mert a kitért ismerte mindenkinek a titkát. Féltek tehát, hogy bosszút állhat valakin. A hitközség hivatalos nyelve a német volt. E nyelven szerkesztették a közhitelű okmányokat. A jegyzőkönyvek, határozatok nyelve a héber volt. A németen kívül török, spanyol, portugál és magyar nyelven beszéltek a budai zsidók. A budai Áskenázi Cevi nevű tudós, mint fia állítja, spanyol, olasz, török, magyar német és héber nyelven beszélt. Budai zsidó fiúk német szóra Bécsbe mentek, cserében pedig bécsi szülők Budára adták gyermekeiket, hogy megtanulják a török nyelvet. A török hódoltság idején a zsidók foglalkozása a kereskedelem, pénzkölcsön, ipar, az orvosi tudomány gyakorlására terjedt ki, de voltak, akik államszolgálatban állottak. Nemcsak hídvámot, kincstári korcsmát és váltóházat béreltek, hanem mint kincstári hivatalnokok is működtek. Zsidó lehetett bérletfelügyelő, számtartó, adó- és törvénykezési költség behajtója. A budai basa zsidó szolgát és orvost tail, állítólag az utóbbi mérgezte meg 1557-ben Hadzsi Mohamed budai basát. Erről a basáról jelentette Paksy János komáromi főkapitány, hogy egy ízben kiindulván Budáról, az összes zsidókat és cigányokat magával vitette, hogy kicsiny hada nagyobbnak lássák a magyarok előtt. 1568-ban dr. Abraham, a liegnitzi herceg udvari orvosa, Magyarországon is keresett orvos volt. Bocskay István betegségében Zsigmond lengyel király udvari orvosát hívatta magához. Bethlen Gábor, I. Rákóczi György Konstantinápolyból származott zsidó orvosokat tartottak. Keresztény író beszéli, hogy a zsidók ipart is űztek. Mesterségük közül egyedül a paszománykészítés ismeretes. Főfoglalkozásuk azonban a pénzkölcsön és kereskedelem volt, habár utóbbit a politikai viszonyok, a háborús idők és az utak veszélyes volta nagyón megnehezítette. A kereskedés nemcsak kelet felé irányult, bár a királyi texülettel való közlekedés akadályokba ütközött. A török ugyanis kémnek, árulónak tartotta azt, ki sokat érintkezett a keresztényekkel, a keresztény pedig azt, ki a muzulmánnal tartott jó viszonyt. A budai zsidó tehát a királyi területen levő várkapitánytól kap hitlevelet, ha adósságát be akarja hajtani a be sem hódolt részen. A király zsidó és keresztény alattvalói hajókon szállítanak Törökországba hadiszerelvényeket, ónt, ércneműt, vagy összeszedik a jó arany- és ezüstpénzt és elhordják a szultán birodalmába, hol nagyobb volt az értékük. A behódolt részek zsidói viszont a királyi területre jártak kereskedni. Élénk vásárhely volt a budai ghettó. Ha a nagykőrösiek ajándékkal akartak kedveskedni a bégnek, basának, felfáradtak Budára, ennek zsidó utcájába. Perzsa sző42
